Erkölcsi kérdések az anyaságról

Shelley

0
1720

A gyermekvállalás, az anyaság, a béranyaság problémáiról szól a svéd–dán koprodukcióban készült film, a Shelley, Ali Abbasi rendezése, amelyet 2016-ban mutattak be. Ali Abbasi (1981, Teherán) iráni rendező 2002-ben Európába jött, Stockholmban építészetet tanult, majd a Dán Nemzeti Filmiskola rendező szakán végzett. Diplomafilmje: M for Markus (rövidfilm, 2011). Dániában lakik. Ez az első nagyjátékfilmje, műfaja szerint pszichológiai horror. A rendező szerint az alkotás üzenetét a nézőnek kell megfogalmaznia aszerint, mit jelent, mit mond számára. A filmet 2014 októberében egy svéd faluban forgatták. Mivel nemzetközi koprodukció, a színészek különböző országokból származnak, időre volt szükség, hogy összeszokjanak. A filmben több – angol, dán, svéd, román  – nyelven beszélnek, egyes jeleneteket sajátos feltételek között, olajlámpa- és gyertyafényben megvilágítva vették fel, az így keletkezett sötét színek szorongató érzést váltanak ki a nézőből.

A film története szerint a Bukarestben élő Elena egyedül neveli ötéves fiát, és komoly anyagi nehézségekkel küzd. Szeretne lakást venni maga és a fia számára. Ezért elhatározza, hogy külföldre megy dolgozni, a gyermekét a nagyszülők gondozására bízza. Dániában, a világtól elszigetelt településen egy jómódú házaspárnál vállal házvezetőnői állást. Bár az anyagi helyzetük megengedné, Louise és Kasper mégis a modern élettől távol, az erdőben, egy villában laknak, modern technológia nélkül, villany sincs. Elena kezdi megismerni az ottani életmódot, fát vág, a ruhákat a patakban mossa. Olajlámpával, gyertyával világítanak. A házaspár rendkívül kedves. Elena gyakran beszél nekik a fiáról. A Louise-zal való beszélgetés során betekintést nyer a gyerektelen család életébe. Louise szeretne karjaiba tartani egy csöppséget, de vágya nem valósulhat meg, többször elvetélt, végül az orvosok eltávolították a méhét. Egyik beszélgetésük során Louise felveti Elenának, legyen béranya, ezért olyan pénzösszeget kaphatna, hogy többé nem kell anyagi gondokkal küzdenie. Elena elfogadja a javaslatot.

A film érzékelteti a családi hangulatot: rendkívül figyelmesek a fiatal nővel, Louise orvoshoz viszi, hogy megállapítsák, alkalmas-e a béranyaságra. A megtermékenyítés megtörténik, Elena nehezen bírja a terhességet. Egy adott pillanatban felvetődik benne, hogy nem mond le a magzatról. A várandósság előrehaladtával egyre több egészségi problémája adódik: testén sebek keletkeznek, furcsa érzései támadnak, hallucinál. Egyre furcsábban viselkedik. A házaspár próbálja a baba érdekében Elenát önmagától is megóvni.

A film szuggesztíven reflektál az anyaság kérdésére. Louise fél, vajon megfelel-e a szülői kötelezettségeknek. Bizonytalansága ellenére intenzív anyai érzéseket él meg. Elena számára a születendő gyermek kihívást jelent. Ebben a feszült légkörben viselkedésében egyre inkább érzékelhetők a pszichés zavarok. Az események tehát nem úgy alakulnak, ahogy előre elgondolták, ahogy szerették volna, felmerül a kérdés: végül is kié a gyermek, a béranyáé vagy a házaspáré?

Elenát Cosmina Stratan (1984, Jászvásár) alakítja. Ő már korábban is dolgozott kiemelkedő rendezőkkel, a Dombokon túl (După dealuri) című, 2012-ben készült, Cristian Mungiu által rendezett film egyik főszereplője volt. Az a film egy romániai ortodox kolostorban játszódik, és rendkívüli sikert ért el: a 2012-es cannes-i filmfesztiválon Mungiu megkapta a legjobb forgatókönyv, Cristina Flutur és Cosmina Stratan megosztva a legjobb női főszereplő díját.  Cosmina Stratan 2014-ben bekerült 10 tehetséges fiatal európai művész közé, akiket  a Shooting Stars nevű programba választottak be, hogy ezzel segítse a fiatal tehetségek nemzetközi reflektorfénybe kerülését.

A színésznő a Shelley című film kolozsvári vetítése utáni közönségtalálkozón elmondta, Elena szerepéhez testszínű anyagból készült protézist készítettek számára, hogy hitelesen jelenítse meg a főszereplőt, s ez sokat segített a testtartásán, azt is megtanulta, milyen egy áldott állapotban levő nő mozgása, s mindez érdekes kihívás volt számára. Az alkotókkal való beszélgetés során az a gondolat is megfogalmazódott, hogy a külföldön dolgozó kelet-európai munkavállalókat sok esetben kihasználják, akár szexuális célokra is. A film érdeme, hogy a béranyaság kérdésének erkölcsi vetületét is elemezi. A néző felvetheti a kérdést, pénzzel meg lehet vásárolni a születendő gyermeket?

2016-ban a filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Panoráma szekcióban mutatták be. Kolozsváron 2016-ban a 15. TIFF versenykategóriájában láthatta a közönség.

Rendező: Ali Abbasi. Forgatókönyvírók: Maren Louise Kaehne, Ali Abbasi. Operatőr: Sturla Brandth Grevlen, Nadim Carlsen. Zenéjét szerezte Martin Juel Dirkov. Főbb szerepekben: Ellen Dorrit Petersen (Louise), Peter Christoffersen (Kasper), Cosmina Stratan (Elena).

Páll Gyöngyvér

MEGOSZTÁS