2017. február 24., péntek

0
788

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!
Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!” (Jn 15,9–17)

Gondolat

Jézusban barátaivá fogadta Isten az embert, aki – főleg, amikor kenyérről és halról, gyógyulásról volt szó – elfogadta barátságát. Amikor pedig arról volt szó, hogy neki is változnia kell, elutasította őt. Ma sincs ez másként: amikor bajba kerülünk, szorult helyzetben találjuk magunkat, van szavunk az imára, de a kiegyensúlyozott, szép napokban, amikor jól megy sorunk, lehet, hogy kevésbé…

Isten pedig barátaivá fogadott minket. Ami nem csupán szerződött partnerséget jelent, amit bármikor felmondhatunk, hanem életformát. Nem csupán kapcsolatot, hanem kötődést: megmaradni a szeretetében.

Ezt jelenti?

MEGOSZTÁS