2017. február 9., csütörtök

0
985

Evangélium

Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír–föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket.
Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.”
Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. (Mk 7,24–30)

Gondolat

Jézus küldetése nem korlátozódik egyetlen nép etnikai határai közé, ezt is aláhúzza a mai evangélium. A szír–föníciai származású pogány nő, aki hittel és határozottsággal keresi meg őt, kettős hátránnyal indul a korabeli gondolkodásmód szerint. Származását tekintve idegen, nem tartozik a választott néphez, s „ráadásul” nő, akinek abban a korban amúgy sem osztottak kártyát… Ezek a határok azonban Jézust nem érdeklik, a hit és bizalom a döntő.

Isten újszövetségi választott népe így nem lehet egyetlen nemzet, nem a származás, a nyelv vagy a nemek szerint dől el az, hogy ki tartozik ebbe a csoportba, hanem a hit és a keresztség által. „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” – jelenti ki Jézus mennybemenetele előtt, s ez a döntő (Mt 16,16a).

Ő azonban nem zárkózik el azoktól sem, akik még nem jutottak el a hit útjára, azokat is szívesen meghallgatja, akik keresik a helyüket, az útjukat ebben a világban.

 

MEGOSZTÁS