2017. január 16., hétfő

0
628

Evangélium

Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?”
Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” (Mk 2,18-22)

Gondolat

Új bort új tömlőbe! Az új belső tartalom új keretet kíván, a megújult ember új „ruhát”, nem a régi foltozgatását, új utat, új életet. Ez látszik az apostolokon, s ez az, ami a régi törvényt betartók szemét szúrja.

A szóba hozott böjt nem cél, hanem eszköz. Ez ma is igaz. De ha csak az a cél, hogy a böjtöt tartsuk meg, mert előírás, ott tartunk, ahol a farizeusok. Legyen kipipálva, a lelkiismeret nyugodt, jó keresztény vagyok… Csupán a felszínen, kínos odafigyeléssel rendben tartani a dolgokat, hogy ne érhesse szó a ház elejét, régi megoldáspótlék.

Nyilvánvaló, a cél nem szentesíti az eszközt, de egy eszköz sem lehet cél… A cél: a Krisztusban megújult ember. Ha kell hozzá böjt, akkor azzal együtt, ha nem kell, akkor anélkül, de járni az úton!

MEGOSZTÁS