2017. január 9., hétfő

0
594

Evangélium

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten (országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt. (Mk 1,14–20)

Gondolat

A mai evangéliumi szakasz azt beszéli el, Jézus hogyan lát hozzá csapata megszervezéséhez. Nincs meghirdetés és jelentkezési feltételeket sem találunk, az előképzés mellékes, szakmai tapasztalatok nem szükségesek, a határidő pedig: azonnal. Személyesen intézi a dolgokat, megszólít, meghív másokat a csapatába, akik azonnal követik őt, addigi életüket pillanatok alatt otthagyják.

Tudjuk, hogy Péter és András meghívásának ez az egyik verziója csak, több hagyomány létezik, de a lényeg, a találkozás bensőséges titka, stílusa, hatása ugyanaz. Vajon milyen lehetett a meghívás? Mit mondhatott nekik Jézus és hogyan mondta? S mit éreztek ők, amikor rájuk nézett, beszélt hozzájuk, a csapatába hívta őket? Jakab és János is azonnal indul…

Ma is sokan megérintődnek. Megéreznek valamit abból a titokból, amely Isten magával ragadó ereje, amely tartalmat hoz a hétköznapokba, színt visz a szürkeségbe, világosságot a sötétségbe. De még milyen sokan élnek fakó, csupán vízszintes életet!

Te is lehetsz a csapat tagja! Ne késlekedj, ha hallod a hívást!

MEGOSZTÁS