2017. január 6., péntek

0
737

Evangélium

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak.
Azok így válaszoltak: „A júdeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Júda földje, bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”
Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Mt 2,1–12)

Gondolat

A nyugati hagyományban háromkirályokként ismert napkeleti bölcsek látogatását meséli el a mai ünnep evangéliuma: a csillagot követő idegenek messzi földről érkeznek, személyükben minden nép szimbolikusan a megszületett megváltó elé járul, felismeri és elismeri őt. Ez az Úr megjelenése, a pogányokhoz is eljutó örömhír ünnepe.

Vízkereszt ünnepe a századok során jól nyomon követhető alakuláson ment át. Korábban Urunk megkeresztelkedésének és a kánai menyegzőnek is ünnepe volt, a II. vatikáni zsinat óta ez utóbbi két mozzanat kiemelése a karácsony második vasárnapjára került át.

Figyelemre méltó azonban, hogy a Szentírásban sem megy minden egykönnyen, nem mindenkinek örömhír Jézus születése, s csupán a Gondviselés munkájának eredménye, hogy a napkeletiek jó szándékú megjelenése nem lesz kiindulópont Heródes hatalomféltő törekvéseinek kiteljesítésére.

Nem mai találmány a politikában a mindenből, lehetőleg minden eszközzel előnyt kovácsolás készsége, a hatalmat megszerezni és megőrizni minden áron gondolata… Egy beállt társadalmi, politikai berendezkedésbe még Isten se szóljon bele! Minek ide Megváltó, „új király”, ha itt van a jelenlegi, a dicsőségesen uralkodó?!

Semmilyen hatalom nem rajong az önkorlátozás gondolatáért, s ez olyankor is kiderül, amikor az alapvető értékeket – ha útjában állnak – képes félretenni, átírni, csakhogy túlélje önmagát. Nem túl távoli és ma is ható tapasztalat erről a kommunista egyház- és hitüldözés embertelen évtizedeinek sora, de az úgynevezett „változás” óta eltelt időben sem sokat közeledtünk a Kánaánhoz…

De Isten csak addig isten, amíg nem az általunk kiosztott szerepet játssza, amíg mindig valamivel azon túl van, amit mi róla gondolunk, belőle megismerünk és ki tudunk fejezni. Ebből pedig az is következik, hogy az ember csak addig ember, amíg Isten valóban, a maga szabályai és nem a mi szereposztásunk szerinti isten.

MEGOSZTÁS