2016. december 22., csütörtök

0
482

Evangélium

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába. (Lk 1,46–56)

Gondolat

Mária hálaéneke a keresztény hálaadó és dicsőítő imádság mintája: ujjongó köszönet az Úr nagy műveiért. Nem véletlenül része a zsolozsma esti dicséretének, segítségével az imaórát imádkozó együtt szólítja meg Máriával Istent, aki minden nap nagy dolgokat cselekszik. Látható és láthatatlan módon.

Nemcsak az ember teremtése, hanem megváltása is az ő műve, s végső soron az üdvösség is az ő ajándéka lesz. Persze, azért nekünk is tenni kell…

Mit teszek ma? Milyen jó cselekedetre, nemes szándékra indít engem ma az Úr iránt érzett hála? Miért vagyok hálás? Mikor vagyok/voltam hálátlan?

MEGOSZTÁS