2016. december 8., csütörtök

0
1467

Evangélium

Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába, egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött, és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott. (Lk 1,26–38)

Gondolat

Istennél semmi sem lehetetlen – zárja szavait a jó hírt hozó küldött az ünnepi evangéliumi szakaszban.

Gábor angyal Máriát felvilágosítja Isten tervéről, és hozzájárulását kéri. Mert Istennél ez sem lehetetlen. Mint ahogy az sem, hogy egyszerű, magatehetetlen gyermekként lépjen be a legkonkrétabb módon az emberi történelembe, s így kezdje el a megváltás művének beteljesítését. Ha belegondolunk, micsoda döbbenet: nemcsak az utolsó, már az első percben is kezünkbe adta magát, törékennyé lett előttünk a hatalmas, felfoghatatlan és kimondhatatlan Isten. S kezünkbe adja magát az utolsó vacsora óta is minden szentmisén…

Istennél az sem lehetetlen, hogy eszközként használjon fel bennünket is tervének véghezvitelére. Kérdés, hogy mi mennyire vagyunk készségesek? Kimondjuk-e – Máriától ma is tanulva – a „legyen”-t az ő akaratára?

MEGOSZTÁS