Tours-i Szent Márton
Tours-i Szent Márton Savaria (mai utódtelepülése: Szombathely) szülötte, 316/317 körül született, Candesben hunyt el 397. nov. 8-án; püspök volt, az első szentként tisztelt hitvalló. Születésekor pogány atyja katonatiszt Pannoniában. Néhány év múlva a család Ticiniumba költözött. 328 vagy 329 körül szülei akarata ellenére katekumen lett. 331–32-ben besorozták, s mint lovas testőrtisztet Galliába vezényelték. 334-ben Amiens kapujánál egy koldus személyében megjelent előtte Krisztus, s Márton neki ajándékozta a köpenye felét. Hamarosan megkeresztelkedett, leszerelt és Poitiers püsökéhez, Szt. Hilariushoz csatlakozott, aki exorcistává szentelte. Hazatérve megtérítette anyját. Milánó, majd Genova mellett, Gallinaria közelében remeteéletet kezdett. 359-ben áttelepedett Poitiers mellé, hogy Hilarius támasza lehessen. Cellája körül alakult a ligugéi, később Tours melletti cellája körül a marmoutier-i kolostor. 371-ben Tours püspökévé választották. Legendája szerint Márton alázatból a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. A ludak azonban zajongásukkal elárulták, így kénytelen volt a hivatalt elvállalni. Mint püspök is szerzetesi egyszerűségben élt. Harcolt Priscillianus eretneksége ellen, 384-ben tanítását elítélte, de a kivégzése ellen 385-ben tiltakozott. Sok csodát tett. Sírja Tours-ban zarándokhely lett. Franciaország egyik védőszentje, egyúttal a Nyugat egyik legtiszteltebb szentje.
Általában fiatal katonaként, lóháton ábrázolták, amint köpenyének felét egy koldusnak adja. Legkorábbi ábrázolása a ravennai S. Apollinare Nuovo mozaikján látható (6. sz.). Attribútumai koldus a lábánál, kettévágott köpeny, olykor pénzdarab (alamizsna); pásztorbot, könyv, pohár, lúd.
Védőszentjüknek tekintik a katonák, lovasok, csendőrök, koldusok, libanevelők, borkereskedők, bőröndösök, bőrgyártók, kádárok, kefekötők, kesztyűsök, molnárok, papi szabók, szállodások, tímárok, ügynökök; oltalmát kérik gyermekbajok, orbánc, gennyes betegségek idején.
Bővebben lásd a Szentek élete vonatkozó cikkét.
