Boldog Helena Maria Stollenwerk
Boldog Helena Maria Stollenwerk liturgikus emléknapját a világegyház február 3-án ünnepli. Helena Stollenwerk 1852. november 28-án született Rollesbroichban, a porosz rajnai tartományban (ma Rajna-vidék-Pfalz tartomány, Németország). Mélyen hívő földművescsaládban nevelkedett. Tízéves korában került kapcsolatba egy gyermekmissziós szervezettel, sokszor olvasott a missziókról szóló folyóiratokat, cikkeket, és különösen a kínai munka érdekelte. Álma az volt, hogy elvigye a hit kincsét Kínába. Mivel szerzetesi hivatást érzett, elkezdte keresni azt a női közösséget, amelynek a küldetése megegyezne az ő hivatásával. E keresés alatt 1882-ben megírta vágyát (a később szentté avatott) Arnold Jansennek, az Isteni Ige Társaságának, azaz a verbita rend alapítójának, aki 1879-ben küldött misszionáriusokat Kínába. Mivel Jansen nem tervezte semmiféle női misszionárius munka elkezdését, ezért felajánlotta Helena Stollenwerknek, hogy a verbiták hollandiai, steyli missziósházának a konyháján dolgozzon. Itt találkozott Helena három másik nővel, akiknek hozzá hasonló hivatásuk volt, ám ugyancsak konyhalányként kaptak feladatot. A verbita rend argentínai munkájának megkezdése előtt, 1889. december 8-án alakult meg a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek kongregációja, amelynek Helena Stollenwerk a később szintén boldoggá avatott Josepha Hendrina Stenmanssal és Arnold Jansennel együtt társalapítója volt. Örökfogadalmát 1894. március 12-én tette, ekkor kapta a Maria nevet, és ő lett a közösség első elöljárója is, illetve novíciamesterként ő képezte ki a jelölteket a missziós munkára. A rend 1895-ben kezdte meg tevékenységét Argentínában, majd egy évvel később Togóban, ám a rendi elöljárónak továbbra is Steylben kellett maradnia. 1896-ban Arnold Jansen megalapította a Szentlélek-nővérek szigorúbb, szemlélődő ágát, két évvel később Helena Maria Stollenwerk lemondott korábbi hivataláról, és 1899 decemberében Jansen kérésére csatlakozott az új ághoz, az örökimádó nővérekhez. Az új rendben letett örökfogadalma után három nappal, 1890. február 3-án hunyt el agyhártyagyulladás következtében. Boldoggáavatási eljárása 1950-ben kezdődött el, a boldoggá avatáshoz szükséges csodát 1962-ben fogadta el az illetékes egyházi hatóság. Az ő közbenjárására gyógyult meg egy japán nő a Crohn-betegségből, mely miatt korábban hétszer is műtötték, mindannyiszor sikertelenül. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1995. május 17-én.
Összeállította: Dénes Gabriella
