Boldog Carl Lampert

Boldog Carl Lampert liturgikus emléknapja a világegyházban november 13-án van.

Carl Lampert 1896-ban született Ausztria voralbergi tartományában, Göfisben, szülei hetedik gyermekeként. Tanulmányait a helyi általános majd a tartományi középiskolában folytatta. Apja koránt elhunyt, a fiú oktatásának terhét egyik nagybátyja vállalta magára. Felsőfokú tanulmányait így végezhette a bressanonei (Brixen) teológiai fakultáson. 1918-ban szentelték pappá, majd a dornbirni Szent Márton-plébánia káplánjaként szolgált. Püspöke anyagi és erkölcsi támogatásával 1930-tól kánonjogot tanult Rómában. A Santa Maria dell’Anima Pápai Intézetben élt 1935-ig, és a Rota Romana titkáraként dolgozott. Doktorátusa megszerzése után, 1935. október 1-jén tért vissza az innsbruck-feldkirchi egyházmegyére, ahol az apostoli adminisztratúrára kapott kinevezést, és egyben felkérték az egyházi törvényszék megszervezésére. Emellett az innsbrucki szeminárium lelkésze és 1936-tól a Tyrolia katolikus kiadó elnöke volt. Az 1930-as évek közepén Lampert rövid ideig az akkori püspök lehetséges utódjaként is szóba került, de XI. Pius pápa másként döntött, és 1938. október 15-én a fiatalabb Paulus Rusch klerikust nevezte ki elöljárónak. Carl Lampertet 1939. január 15-én nevezték ki provizorrá, és így Rusch helyettesévé.

Az 1938-as Anschlusst követően Carl Lampert összeütközésbe került a helyi náci vezetéssel, amely szigorúan lépett fel az egyházzal és a vallási élettel szemben. Jóllehet a nemzetszocialista politika elviekben mentességet biztosított a püspököknek (pontosabban nem indulhatott ellenük bírósági eljárás), ez a helyettesükre, és így Lampertre nem vonatkozott. 1940-ben rövid egymásutánban háromszor tartóztatták le és zárták börtönbe, majd a dachaui és a sachsenhauseni koncentrációs táborba hurcolták kollégája, Neururer lelkipásztor halála kapcsán közzétett híradása miatt. Egy év lágeri fogvatartás után száműzték a németországi Mecklenburg-Előpomeránia tartományba, ahol lelkipásztori feladatokat végzett. Államellenes tevékenység gyanúja miatt teljes életét, kommunikációját megfigyeltették, tevékenységeiről besúgó jelentett. 1943-ban negyven másik személlyel együtt lázítás, katonai információk terjesztése és ellenséges rádióadók hallgatása vádjával tartóztatták le, amiért halálbüntetést kapott. A németországi Halle an der Saale településen 1944. november 13-án másik két pappal együtt lefejezték. Boldoggá avatására 2011. november 13-án Dornbirnben került sor.