Boldog Apor Vilmos
Boldog Apor Vilmos emléknapja magyar nyelvterületen május 23-án van. Apor Vilmos az altorjai báró Apor család leszármazottjaként született 1892. február 29-én, Segesváron. Néhány év múlva a család Bécsbe költözött az édesapa szolgálati helyének megváltozása miatt. A gimnáziumot Kalksburgban és Kalocsán végezte a jezsuitáknál, majd a győri egyházmegye szemináriumába jelentkezett, ahol a vele rokonságban lévő gróf Széchenyi Miklós püspök örömmel fogadta, és az innsbrucki egyetemre küldte tanulni. Itt alakult ki lelkipásztori programja. Világosan látta, hogy a papi élet a lemondás útja, és a türelemnek, a szelídségnek és a fáradhatatlan munkásságnak kell jellemeznie. 1915-ben szentelték pappá, működését a nagyváradi egyházmegyében kezdte meg, ahová az 1911-ben áthelyezett Széchenyi Miklós püspök magával vitte. 1918 nyarán plébánosi kinevezést kapott Gyulára. Lelkipásztori tevékenysége során katolikus lapot alapított, hitoktatást tartott, látogatta a fogvatartottakat, segítette a szegényeket, a betegeket.
1941. február 24-én szentelték püspökké, Győrben március elején foglalta el hivatalát. Új szolgálati helyén is nagy fokú emberszeretettel, alázattal kormányzott. A harmadik zsidótörvény hatálybalépése után kezdte meg püspöki működését, és mélyen átérezte az egyház felelősségét, azonban tiltakozása, kérelmei, a zsidók érdekében küldött táviratai hiábavalók voltak. A hozzá fordulók egy részét bújtatta, illetve továbbküldte Angelo Rotta nunciushoz vagy nővéréhez, Apor Gizellához, aki a Magyar Vöröskereszt vezetője volt.
1945. március 28-án, nagyszerdán az oroszok elérték Győrt, a várost a visszavonuló németek szintén lőtték. Minden menekülőt befogadott ezekben a napokban. Nagypénteken részeg orosz katonák el akarták vinni a pincében lévő nőket. Apor Vilmos ellenállt. Egy katona előbb a mennyezetbe lőtt, majd háromszor a püspökre. Egy asszony, meglátva vérző homlokát, felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!” Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!” Az ostromlott város kórházában petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Apor Vilmos hálát adott Istennek, hogy „ilyen nagypénteket adott” neki, és szenvedései alatt papjaiért, híveiért és a hazáért imádkozott, és megbocsátott támadóinak. Április 2-án, húsvéthétfőn hajnalban halt meg. Testét ideiglenesen a kármelita templom kriptájába temették. 1986. május 23. óta a győri bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik. 1997. november 9-én II. János Pál pápa avatta boldoggá.
Forrás: Magyar Kurír
