Kerekes László segédpüspök mutatott be szentmisét Batthyány Ignác születésének 280. évfordulója alkalmából Jakubinyi György ny. gyulafehérvári érsek, a központi papság és a könyvtáralapító püspök buzgósága előtt tisztelgők jelenlétében november 20-án.
Fotó: Kerekes Péter
A gyulafehérvári székesegyház oltára előtt az érseki palotában található püspöki arcképcsarnokból egy, sokak számára ismert kép köszöntött ma azokra, akik a gyulafehérvári székesegyházban tartott szentmisébe jelenlétükkel (akár a világhálón keresztük is) bekapcsolódtak.
Németújvári gróf Batthyány Ignác 1780-ban nem csupán messziföldről, hanem a hit, a tudományok, a könyvek, az asztronómia, az egyháztörténet, a pecséttan, a heraldika és a kor számos tudományága iránt táplált szenvedélyével érkezett Gyulafehérvárra, abba a városba, melynek nevét alapításával, a Batthyaneummal évszázadokra beírta „a könyvek fellegvárának” láthatatlan lajstromába.
Gróf Batthyány Ignác (1741-1798) egykori erdélyi püspök (1780-1798) hitéért, buzgóságáért, a tudományok, a szép és a könyvek iránti szeretetéért adtak hálát a püspöki székvárosban november 20-án. A központi papság, Jakubinyi György ny. gyulafehérvári érsek, a központi papság és a könyvtáralapító püspök buzgósága előtt tisztelgők jelenlétében Kerekes László segédpüspök mutatott be szentmisét Batthyány Ignác születésének 280. évfordulója alkalmából.
Az általa alapított intézetben a héten tisztelegtek alakja előtt a világi hatóságok, meglátogathatták azt az érdeklődők, akik hosszú sorban várak9ztak a bejutásra, és csak részben lehettek elégedettek, mert csak keveset láthattak a kincsekből, a híres Codex Aureust nem tekinthették meg, csupán az alkalomra kiállított tárgyakat, valamint a könyvtártermet.
A Batthyaneum visszaszolgáltatását, a gyulafehérvári érsekség kérését, több évtizedes jogi huzavona után, az idén tavasszal utasította el véglegesen a román legfelsőbb bíróság.
Fotó: Bodó Márta
A szentmisét követően dr. Marton József nagyprépost, egyháztörténész, egyetemi tanár méltatta az egykori püspök alakját. Minden látogatónak megakad a szeme a püspöki arcképcsarnokban Batthyány Ignác képén, s nemhiába, mondotta. Egyszerre alkotó történettudós és ugyanakkor híveinek jó pásztora volt Ignác püspök. Kora legkiválóbb, felvilágosult magyar főpapja, aki nemcsak könyvekkel, hanem tudással és tervekkel felvértezve érkezett az annyi megpróbáltatás után „romokba került” Gyulafehérvárra. A püspök nem csupán székhelyére, hanem kiterjedt egyházmegyéjére is mindvégig gondolt, annak felvirágoztatásán fáradozott. Csillagvizsgálót, könyvtárat és nyomdát alapított Gyulafehérváron, ahol a Societas Litteraria Assiduorum-ot akarta létrehozni, egy olyan tudós társaságot, melynek tagjai nem csupán egyházi, hanem világi tudományokkal is foglalkoztak volna.
Fotó: Kerekes Péter
Marton József professzor kiemelte, hogy a róla szóló, hátramaradt történelmi dokumentumok egy józan főpapról árulkodnak: neki köszönhetjük a gyulafehérvári székesegyház berendezésének kialakítását is. Kemény kézzel fellépett az egyházmegyében terjedő babonás szokások ellen, de ugyanakkor neki köszönhetjük azt is, hogy a csíksomlyói Szűzanya kegyszobrát, alapos vizsgálatokat követően, csodásnak nyilvánította. Gondja volt a papnevelésre, annak színvonalát emelte, s a könyvgyűjtés iráni szenvedélyét kivetítette egyházmegyéje papságára. Szívén viselte a Moldvába menekült csángó katolikus hívek sorsát, s még VI. Piusz pápának is levelet írt érdekükben és anyanyelvük megőrzéséért. Hátramaradt beszédei, prédikációi a szent tudományokban való jártasságáról és pasztorális érzékéről tanúskodnak. Ennek szép példája a farkaslaki templom felszentelésén mondott szentbeszéde is.
A szentírási könyveket nemcsak gyűjtötte (a Batthyaneumban több mint 660 példányban található meg a Szentírásnak számos kiadása), hanem buzgón tanulmányozta is. Beke Antal 19. század végi kanonok, történetíró, a papnevelde egykori egyháztörténettanára találóan így jellemezte a nagy püspököt: élete legjelesebb példája volt a papi jellemnek.
Doina Biro Hendre, egykori könyvtárvezetője a neves Batthyaneumnak nemcsak Batthyány Ignác életéről, papi pályájáról szólt a jelenlévőkhöz, hanem a püspök személyes élettörténetét a család históriáján keresztül mutatta be. Batthyány Ignác a felvilágosodás viharos századában a hit és a tudomány nehéz összeegyeztetésére vállalkozott. Doina Hendre, egykori könyvtárvezető, aki a jeles párizsi Sorbonne egyetem történettudományi karán a család történetét kutatta felsőfokú tanulmányai során, a családnak a hit, a tudományok, a közszolgálat iránti mély elköteleződését vázolta fel. Batthyány Ignác életének legfőbb állomásai, tettei családjának a tudományok iránti elköteleződését mutatják: ő nemcsak a gyulafehérvári, hanem az egri könyvtár alapítója is. A Batthyány család előtte, háromszáz esztendő alatt már nyolc könyvtárat alapított.
Batthyány Ignácról több mindent el lehet mondani –jegyezte meg Doina Biro Hendre –: nemcsak könyvtáralapító volt, hanem érdeklődött a csillagászat, a kertészet, a virágfajok iránt (több kert alapítója), érdekelte a szőlőtermesztés, számos alaklommal visszavonult Alvicre írni, felüdülni, tizenegy művéből három jelent meg nyomtatásban is. Élete utolsó éveiben elhatalmasodó betegsége sokat gyötörte, amíg csonkig nem égett a tudományok és a hit iránt szó szerint éjjel-nappal buzgólkodó főpap. Élete megvalósítója a család címerében található, önfeláldozó pelikánnak a szimbólumához.
