EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.” Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Mk 12,38-44
Hol lakozik az igazi emberi jóság? Sokszor a legkisebb dolgokban. Erről szól az özvegyasszony két fillérjének története, amelyet Márk evangélista a mai vasárnap elénk tár. A jelenet ábrázolásában érezhető egy erős kontraszt. Szent Márk először a farizeusok vallásosságát ecseteli: hosszú díszes öltözet, főhelyek a zsinagógákban és lakomákon, nyilvános köszöntések és a színlelt nagy imádságok. Könnyű kísértés ma is azoknak, akik a hit megélését annak színházias megjelenítésével tévesztik össze. A díszlet azonban képtelen pótolni a szív őszinteségét.
A farizeusi vallásosság ellentéteként ott találjuk a szegény asszony két fillérjét. Nincs benne semmi látványosság: titokban hull a kincstár ládájába a kevés összeg, de Jézus tekintetét inkább ez ragadja meg. Az özvegy két fillérje lesz követendő példa az apostolok számára. Sosem a kéz ad, hanem a szív – a kéz a szívben lakozó jóság eszköze. A kéz mozdítja a két fillért, de az őszinte jóság a szívből táplálkozik.
A farizeusok és az özvegyasszony viselkedésében Jézus a hamis vallásosságot leplezi le. Meg lehet játszani a nagy tömegek előtt a hitet, nagyokat lehet ünnepelni, nagyokat lehet mondani, de Isten szemében a képmutatás nem marad rejtve. A szegény asszony két fillérjében mégis több lakik. Ő egész megélhetését adta oda a templomnak: erre utal a görög eredeti, amely a holon tón bión kifejezéssel érzékelteti az asszony bőkezűségét. Egész életét, egész létét adta oda Istennek.
A vak Bartimeus és a mai özvegyasszony is a Márk evangéliuma mellékszereplőinek sorába tartozik: egy rövid pillanatra feltűnnek a színen, majd ismét eltűnnek a névtelenségben. Névtelen kis mellékszereplők, akiknek egyetlen apró gesztusa elég, hogy az olvasókban felejthetetlen emléket hagyjanak. De vajon nem ők az igazi nagyjai a hitnek? Vajon nem ők azok, akik reménnyel töltenek el bennünket, akik visszaadják az emberekbe vetett hitünket? Ők, akik minden látszat és minden gőg nélkül építik a remény új világát, ahol nem az a lényeg, hogy ki milyen szerepet tölt be, hanem csupán az, hogy mekkora szeretet mozgatja cselekedeteit.
