A Bolyai Nyári Akadémia keretében Nagyváradon tartott római katolikus hittanári továbbképző a hitoktatás terén nélkülözhetetlen szemléletbeli és módszertani megújulást hirdető folyamat egyik állomásának is tekinthető. A július 9–14. között a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja által Legyen játék a tanulás! címmel szervezett programsor elsődlegesen a gyermekközpontú megközelítésre irányította a résztvevők figyelmét. Az alkalom kapcsán született reflexiókból összeálló sorozatunk második részében Bálint Zita, illetve Benedek Ramóna gondolatait ismerhetik meg. (Ozsváth Judit összeállítása.)

Legyen játék a tanulás, élmény a hittanóra!

Már első látásra nagyon tetszett a továbbképző programja, ez volt az egyik mozgatórugója a jelentkezésemnek. Olyan volt ez a hét, mint egy (diák)tábor, ahol semmire sem volt gondunk, hiszen a szervezők figyelme mindenre kiterjedt: az egészséges ennivaló bőségesen elég volt, frissen kezdhettük a napot a reggeli testmozgás (úszás) és ima után, volt zarándoklat énektanulással, táncház tánctanítással, közös  filmnézés az élmények megbeszélésével. Ezenkívül a  sok-sok játék: padlóképek készítése (belekóstolhattunk Franz Kett módszerébe egy nagyszerű tanár segítségével), bábkészítés és bábozás sok nevetéssel , drámapedagógia komédiázva (néha rosszalkodó diákként szerepeltünk) , ugyanakkor mély érzelmek és gondolatok ébresztésével, valamint önismeretre segítő pszichodrámai foglalkozásokkal. Miközben önfeledten játszottunk és jókat nevettünk, észrevétlenül, játszva tanultunk. Sok érdekes történelmi és irodalmi legendát és valós  történetet hallottunk a múzeum, a templomok,  vár és a város ismertetésekor – hálás köszönet vezetőnknek.

Jó volt látni, hogy a régebben tanítók tapasztalataira érdeklődve figyelnek a frissen végzettek, az idősebbeket  pedig sokszor magával ragadta a fiatalok lendülete, lelkesedése. Ötvöződött a sokunk által eddig legtöbbször használt, jól bevált gyakorlat az újonnan megismert, sok lehetőséget rejtő szemlélettel, és új , vagy új módon láttatott módszerekkel.

A továbbképzőn tanultak segítenek majd abban, hogy az adott témához, alkalomhoz, tanulócsoporthoz a legmegfelelőbb, de egyben a hozzám is közelálló módszert vagy annak egy részét választhassam, hogy a diákjaimnak is legyen játék a tanulás, élmény a hittanóra.

Bár még friss az élmény, még nem kristályosodtak ki a gondolataim, nem ülepedtek le a tapasztalatok, de azt elmondhatom, hogy számomra felüdülés volt ez a továbbképző, aktív pihenés, játszva tanulás.

 Bálint Zita, a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola hittanára

Forrás, ahonnan meríteni tudnak

A továbbképző szervezése során több célt tűztünk magunk elé. Egyik az volt, hogy kellemes környezetben, jó programokon való találkozásra, töltekezésre, egymás erősítésére biztosítsunk lehetőséget a résztvevők számára. Kiemelten fontosnak tartottuk a lelki feltöltődést is. Ezt szolgálták a reggeli közös imák és a szentmisék. Módszertani szempontból főképpen a gyakorlatra helyeztük a hangsúlyt, olyan képzésben gondolkodtunk, amelynek során a kollégák át is élhetik a tanultakat; ha megtapasztalják az élményszerű tanulást, könnyebben tudják közvetíteni azt a diákok felé. Szintén fontosnak tartottuk, hogy a képzés mellett a testet is felfrissítő szabadidős tevékenységek is legyenek. Mindenképpen azt szerettük volna, hogy olyan alkalom legyen számukra ez az öt nap, amelyen szabadon, örömmel, szeretettel vannak együtt. Az elfáradt vándor számára jó érzés egy forrás mellett felfrissülni. Ilyen forrásnak terveztük ezt a továbbképzőt, ahonnan meríteni tudnak, és ahova az elkövetkező tanév idején is „visszajárhatnak” lélekben.

A Szent László-év kapcsán olyan tevékenységeket akartunk szervezni, amelyek által jobban megismerik a lovagkirály és a nagyváradi egyházmegye életét. A zarándoklat, a város, a székesegyház, a kincstár, a püspöki palota megtekintése ezt szolgálta A Szent Lászlóhoz kapcsolódó történelmi nevezetességeket – a bihari földvárat, a szalárdi református templomot és a szentjobbi ásatásokat és templomot – érintő zarándoklat közösségformáló erővel bírt, de a lelki töltekezést is szolgálta. Már a buszon imával és énekkel hangolódtunk a zarándoklatra. Másnap a székesegyház egyháztörténeti múzeumának megtekintése következett, ahol az egyházmegye legszebb liturgikus tárgyait tekinthettük meg és a Szent László-ereklyét őrző herma előtt tiszteleghettünk. Programunkat a Szent László-templomban ünnepelt szentmise zárta.

Úgy érzem, hogy az öt nap során sikerült megvalósítani a kitűzött célokat. Vendégeink részt vettek a programokon és igen pozitív visszajelzéseket közvetítettek felénk. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy Böcskei László püspök a szervezés ideje alatt is végig követte a munkánkat, a program idején pedig jelenlétével is támogatott bennünket. Az ő vendégszeretetét és bátorítását nagyon értékelték a résztvevők.

A stafétát a temesvári egyházmegyének adtuk át, akiket igyekszünk tapasztalatainkkal támogatni. Átadjuk nekik az idei képzés értékelő íveiben olvasottakat is. Ezekből egyértelműen az jön le, hogy a kollégák ugyanilyen jellegű képzést várnak jövőre is. Mindnyájan megfogalmazták, hogy az itt ismertetett módszerek nagy segítséget jelentenek számukra a hitre nevelésben. Szintén fontosnak tartom megemlíteni, hogy eljött Váradra Johann Disrschl temesvári helynök, aki tolmácsolta Martin Roos megyés püspök üdvözletét és meghívását, és kifejezte reményét, hogy 2018-ban egy színvonalas és jó továbbképzőt fognak majd szervezni.

Benedek Ramóna módszertani felelős, a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum hittanára, a továbbképző programvezetője

A harmadik részben Csiki Csilla és Erdély Imre gondolatait olvashatják.