Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) hatodik napján, szeptember 10-én, pénteken a Hungexpo A pavilonjában Jean-Claude Hollerich bíboros mutatott be szentmisét. Vele miséztek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjai is. Thullner Zsuzsanna, Magyar Kurír munkatársa szeptember 8-án Jean-Claude Hollerich SJ bíborossal, luxemburgi érsekkel, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának elnökével beszélgetett az egyházról, a kereszténység jövőjéről. E beszélgetés során elhangzott néhány gondolatot emelünk ki az általa celebrált pénteki szentmiséről szóló, Bodnár Dániel által készített tudósítás előtt.
„Azt hiszem, a szinodalitás az egyetlen lehetőség, ahogyan az egyház élhet a jövőben. A felülről lefelé jövő irányítás már nem működik. Ha a pápa mond valamit, azonnal megjelenik az ellenzéki hang. Sokan csak akkor hallgatják meg a pápát, ha azt mondja, amit hallani akarnak. És ha valami mást mond, az nem jut el a szívükig, nem hallgatják meg, elutasítják. Azt mondják, van egy jobboldali egyház, egy baloldali, egy liberális, egy konzervatív… de a pápa nem liberális, és nem konzervatív, a pápa radikális. Radikális Jézus követésében és az irgalmasságban is. A gondolataiban nem a liberalizmus él, hanem ez a radikalizmus” — mondta Jean-Claude Hollerich luxemburgi bíboros-érsek.
„Azt hiszem, a kereszténység a jövőben is kisebbségben lesz Európában, mert nagy civilizációs változást élünk meg. Még csak kis ideje léptünk be a digitális korba, és azt hiszem, ennek még nagyon komoly következményei lesznek.”
„Az általunk szeretett civilizáció kánonjai a fiatalokkal már nem működnek. Nem olvasnak könyveket, csak a kötelezőket, de amikor a netflixes filmekről beszélnek, csillog a szemük. Teljesen más az életük, mint a miénk. És nekünk ennek a nemzedéknek kell elvinnünk az evangéliumot. Amikor 23 éve Japánban voltam misszionárius, először elkeseredtem, hogyan tudnám elvinni nekik az evangéliumot. Elmentem hát a kápolnába, és imádkoztam az Úrhoz, órákon keresztül: Mutasd meg nekem a jelenlétedet Japánban, hiszen te előbb itt voltál. Ugyanígy kell ma imádkoznunk…” — vallotta Hollerich bíboros.
A pénteki szentmise homíliájában Hollerich bíboros rámutatott: a Covid-világjárvány idején a félelem sok ember szívében megtelepedett, félelem a magánytól, a gazdasági kudarctól, a betegségtől, a kórházba kerüléstől, a haláltól. Ez a félelem szilárd gyökeret vert férfiak és nők, katolikusok és ateisták, hívők és agnosztikusok szívében egyaránt. Ám a hívők nem maradtak a szorongás bénultságában; a szentségek vétele – ahol ez lehetséges volt – és a lelki áldozás a vigasztalás és a remény forrása volt számukra. Ez a hit igazi csodája, mert hitünk az értünk meghalt és feltámadt Krisztusba vetett hit, az egyházban és a világban élő Krisztusba vetett hit.
A hit az iránytűnk életünk útjain – mondta a főpásztor. – Ugyanakkor a hit Európában nagyon kicsi láng lett, amely kontinensünk egyes régióiban az eltűnés veszélyének van kitéve. A hitet kulturális struktúrák hordozták, a hit úgy lép be a lélekbe, mintha szimbiózisban lenne a minket körülvevő világgal. Egy olyan hit, amelyet ez a keresztény világ már nem hordoz, könnyen meginoghat.
Hollerich bíboros kiemelte, hogy a hitet nemcsak a kultúra táplálja, hanem az élő Isten, aki egyben forrása is ennek a hitnek. A hit célja, hogy eljusson az élő Istennel való kapcsolatra, az imádságon és a szentségekben való részesedésen keresztül. A hitnek missziós dinamikája van. A hit azt kívánja, hogy osszák meg másokkal. Teljes szívemből imádkozom, hogy a hitnek ezt a missziós dimenzióját újra felfedezzék Európában.
A hit megnyitja a szemünket, hogy felismerjük Isten jelenlétét a világunkban. A hit, amit együtt vallunk meg a Hitvallásban, megnyit arra is, hogy vállaljuk az egészen személyes hivatásunkat. Valóban, a hit mindig válasz Isten hívására.
A luxemburgi bíboros rávilágított arra is, hogy a hit, amiben osztozunk, megnyitja az egyházat a szinodalitás útja felé. Egy személy egyedül, egy közösség és néha egy helyi egyház is eltévedhet a hit útjain. Az egész egyház szinodális útja korrigálja terméketlen útjainkat, megmutatja a helyes utat a sivatagban, és azt az utat is, amely kivezet minket a sivatagból.
Jean-Claude Hollerich figyelmeztetett: életünk sivatagjában megvan a kísértés, hogy feladjuk a hitünket vagy a saját kis léptékünkre redukáljuk azt. A sivatagokban a hitünket táplálni kell. És milyen étel lenne alkalmasabb arra, hogy táplálja a hitünket, mint az eucharisztikus étel, Jézus maga az életünk középpontjában?
Hollerich bíboros felhívta a figyelmet annak veszélyére, hogy a szeretet nélküli hit bezár minket önmagunkba. A szeretet a hitből élő egyház lélegzése. A cselekedet nélküli hit halott.
A szónok Ferenc pápára hivatkozott, aki folyamatosan emlékeztet bennünket arra, hogy keresztényként társadalomban élünk, és hogy az igazságtalanságok kihívásaira keresztény elkötelezettséggel kell válaszolnunk.
Az evangéliumban Jézus azt mondja, gyakran gerenda van a szemünkben; márpedig ettől a gerendától nem látjuk a felebarátunkat. Nem látjuk őt mint testvérünket, hanem úgy látjuk őt mint kritikánk tárgyát – figyelmeztetett a luxemburgi főpásztor. És hétköznapjainkból hozott jellemző példát magyarázatként: „És amikor Facebookot, közösségi médiát olvasok, nagyon sok gerendát látok, mert mindenki feljogosítva érzi magát, hogy kritizálja az egyházat. Van, akinek a bal szemében van gerenda, a másik embernek a jobb szemében, és már nem látjuk az utat, amire Krisztus hív minket, hogy együtt járjunk rajta. Hagyjuk el a gerendával kirakott útjainkat, és kövessük Krisztust. A pápánk megmondta, hogy ez a szinodalitás útja. Járjunk ezen az úton, hittel és bátran!”
A szentmisén elhangzott Pejtsik Péter Budapest Klezmer Miséje a szerző vezényletével. Közreműködtek: Andrejszki Judit, a Magyar Állami Operaház Zenekara és a VoiceStation Kórus. A szentmise változó részeit a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola énekelte, Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy vezényletével.
Forrás, fotók: Merényi Zita/Magyar Kurír
