Délidőben az Úrangyala imádság idején fogadta Kovács Gergely érsek szeptember 7-én a Ferences Biciklitúra (FerBiT) Budapestre induló résztvevőit Gyulafehérváron, akik áldását kérve jelentek meg az érsekség udvarán a Márton Áron szobornál. A következő gondolatokat ajánlotta figyelmükbe:
„Zarándoklatunk kezdetén idézzük emlékezetünkbe, hogy szent elhatározásunkat milyen szándékkal kívánjuk mérlegelni. Azok a helyek, amelyeket meg akarunk látogatni, Isten népének áhítatáról tanúskodnak. A nép gyakran azért igyekszik eljutni oda, hogy onnan visszaérve megerősödjön keresztény életében, és kész legyen a szeretet műveinek minél tökéletesebb gyakorlására. De az ott élő hívek számára nekünk zarándokoknak is vinnünk kell valamit, mégpedig hitünk, reményünk és szeretetünk példáját, hogy az ott lakók és a jövevények ezen épülve lelkiekben gazdagodjanak.”
A szertartáson jelen volt Kerekes László segédpüspök, továbbá az érsekség más munkatársai. Minden jelenlévő érezte azt, hogy komoly vállalást tettek az útra készülő zarándokok és az érseki áldás után jókívánságokkal és biztatással búcsúztatták a kerékpárosokat.
Szép nyárvégi időjárás és rengeteg autó fogadta az úton a 16 biciklistát. Végül tizenöten szeretnék a távot teljesíteni, de az első napra csatlakozott hozzájuk a gyergyószentmiklósi Bege Rajmund, aki régi FerBiTes. Bár nincs annyi szabadsága, hogy a közösséggel tartson, de ezt az egy napot mindenképpen ebben a társaságban kívánta eltölteni, ahol családtagnak érzi magát. Ő maga egyébként már kilenc alkalommal vett részt a Ferences Biciklitúrákon és egyszer Bonaventura testvérrel még Rómába is eltekertek.
Induláskor éppen csak felpakolták a csomagokat a Magyarországról érkezett kísérő kocsira, ami Budapestig fogja szállítani a személyes dolgaikat – nem volt idő és lehetőség az ismerkedésre. Az első pihenőidőt használták ki a bemutatkozásra. A többség Székelyföldről jelentkezett a csoportba, de Észak- és Dél-Erdélyből is érkeztek útitársak. Sajátos zarándoklatukkal Erdélyt fogják reprezentálni az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Konferencián. Bemutatkozásuk és önvizsgálatuk során sokféle személyes szándék és egyéni felajánlás elhangzott, de abban teljes volt az egyetértés, hogy a szeretet kohéziója tartja majd össze ezt a társaságot. Szükség is lesz minden szeretetenergiára, mert a tűző napon teljesített első 70 km után, második nap már 120 km, azután pedig 160 km lesz a napi penzum.
Amennyire felemelő és ünnepélyes volt az elindulás, éppen annyira lélekmelengető volt a megérkezés Dévára. A város határában Pogocsán Ferdinánd Zoltán alpolgármester szervezésében a Páduai Szent Antal-plébánia közösségéből népes csapat várta a biciklistákat. Az üdvözlés és boldog ölelések után a felvezető rendőrautó nyomában büszkén pedáloztak a tekintélyesre duzzadt menet élén a plébános mellett a dévai gyermek biciklisták a plébániára. Az esti szentmise előtt Szőcs Szabolcs művészi szaxofon játékát kapták ajándékba az érkezők, ami sok hallgatót könnyekig hatott.
Összegezve a nap történéseit, és előre tekintve az előttük álló napok kihívásaira, érdemes felidézni az érsek által figyelmükbe ajánlott részletet Szent Pál apostolnak a korintusiaknak írt második leveléből.
„… míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalommal tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót, vagy gonoszat tett-e.”
Gulyás László
