A Bolyai Nyári Akadémia idei, hitoktatókat megcélzó programjáról Kovács Blanka és Bálint Róbert személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
A közel hatvan évvel ezelőtt megtartott II. vatikáni zsinat Inter mirifica kezdetű dekrétuma szól a tömegkommunikációs eszközökről, azok használatáról, jelentőségéről, befogadóiról. Egyik gondolatát felidézem most: „A csodálatra méltó technikai találmányok közül, melyeket az emberi szellem Isten segítségével napjainkban a teremtett dolgokból hozott elő, az Anyaszentegyház azok felé fordul fokozott figyelemmel, melyek új utakat nyitva mindenféle információ, eszme és irányítás gyors közlésére, elsősorban az emberi lélekre hatnak. E találmányok közül is kiemelkednek azok az eszközök, melyek természetüknél fogva nemcsak az egyes embereket, hanem tömegeket, sőt az egész emberi társadalmat el tudják érni és meg tudják mozgatni – miként a sajtó, a film, a rádió, a televízió és a hasonlók…” És ami ezekből az eszközökből a legnagyobb előremenetelt mutatta, az a „hasonlók”.
Amikor ez a dokumentum született, a technika nagyon gyerekcipőben járt: az emberek inkább offline élték mindennapjaikat, nem látta a külvilág, hogy ki van online, nem volt Facebook, nem volt okostelefon. Mára ez a világ teljesen megváltozott. A technikai fejlődéssel ma szinte nem tudunk lépést tartani. Mire az egyik „vívmányát” elsajátítjuk, jön a következő. Átalakult a munka, az otthon, a magánélet a digitális világnak köszönhetően. És az újra, az innovációra a legfogékonyabbak a fiatalok. Az okostelefonok megjelenésével pedig az egész világ elfér a tenyerü(n)kben.
Mi a szerepe a felnőtteknek vagy nekünk, hittantanároknak ebben a digitalizált világban? Talán az, hogy lássuk benne a lehetőséget. Az online világ nemcsak a gyermekek, kamaszok, fiatalok világa, hanem mindenki világa. Ebben a világban élünk, és nem lehetünk offline.
Ilyen megfontolásokból a 2021. július 19–23. között megrendezett XIX. Bolyai Nyári Akadémia vallástanárokat megszólító részlege – melynek helyszíne a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum volt – erre a „világra” fektette a nagyobb hangsúlyt, de nem feledkezve meg a közeledő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról sem, valamint az imádságról mint a hit lélegzetvételéről, ha Ferenc pápa szavaival élünk. Így a tevékenységek ennek megfelelően sokrétűek voltak.
A Legyen Élmény a Suli szakmai műhely – köszönet érte Mihály Adélnak és Vad Zoltánnak – először mutatta be Élménykoktél nevű programját: végy egy kis tapasztalati tudást, keverj hozzá közvetlen élményt, adj hozzá csipetnyi kalandot, óvatosan fűszerezd kockázattal, majd mindezt önbizalommal és hittel rázd össze. Az eredmény: egyszerű, jégtörő és összetett élménypedagógiai játékok, digitális kalandozással meghintve!
A program mondhatni remekül sikerült: felszabadultan játszottunk, örömmel ismerkedtünk a digitális világ rejtelmeivel, és mindeközben összekovácsolódott a kis hitoktatócsapat. A hét folyamán folyamatosan visszatért egy-két ének szövege: „Uram, jó nekünk itt lenni…”vagy – és reméljük, nem leszünk ünneprontók, ha a szentet a profánnal összekeverjük – a „Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el”. Mindkettő utal arra, hogy igenis lehet élmény a tanulás, ahogy a tanítás is.
A közeledő Eucharisztikus Kongresszusra elméleti megalapozást kaptunk Holló László egyetemi tanártól, aki A legszentebb Eucharisztiában való részesedés jogi és morális feltételei címmel megvilágította az eucharisztia teológiáját, érintve az eucharisztikus csodák témáját is. Ahhoz, hogy csoda történjen, lehetőséget kell adni, és nyitottnak kell lennünk rá. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a kegyelem a természetre épít, és Isten csodálatos üdvösségpedagógiájával mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van, és amire fel van készülve.
Bár mindegyik tevékenység a testi, lelki és szellemi világunkat erősítette, mégis a bensőnket leginkább Józsa Csaba mentálhigiénés szakember Ima és mentális egészség című programsorozata vette célba. Vezetésével részt vehettünk az ignáci lelkiségben gyakorolt examenen, azaz a szerető figyelem imájában, mely segített a napunkra tekinteni, Isten jelenlétébe helyezni magunkat. A beszélgetésekben előjött az ezotéria és a keleti vallások miszticizmusának témája is, amelyekkel néha hadilábon állunk, bár a kamaszok és fiatalok egyre inkább fogékonyak rá.
A nyári akadémia egyik állandó pontja a zarándoklat. Így meglátogattuk az ezeréves határt, ahol Ambrus István történelem szakos tanár ismertette a hely fontosabb történelmi eseményeit, majd a csíksomlyói kegytemplomban Guia Hugó testvér kalauzolt végig bennünket. Megtekinthettük a Ferenc pápa csíksomlyói látogatásakor használt liturgikus tárgyakból való kiállítást és a templom kriptáját is. Ezt követően boldog emlékű Márton Áron püspök szülőfalujába látogattunk, ahol megtekinthettük a püspökről nevezett iskolát – köszönet Veress Anna Aranka igazgatónak és Kalamár Mária aligazgatónak a szívélyes fogadtatásért – és a múzeumot, mely bemutatja a püspök életét gyermekkorától a haláláig. A csíkszentdomokosi körutunk a segítő nővéreknél ért véget, ahol megtapasztalhattuk vendégszeretetüket és finom ebédjüket.
Végül nem feledkezhetünk meg a lazító estékről sem: bepillantást nyerhettünk a gyimesi néptáncokba, megkóstolhattuk az igazi gyimesi házikenyeret, katonadalokat hallgathattunk, tanulhattunk a Gyimes Völgye Férfikórusától, és a hely különlegességének számító bobpályát is kipróbálhattuk. Az esték hangulatát emelték a beszélgetések, a társasjátékok is. Ezek során megtanulhattuk, hogy nem mindegy, hogy az üveg kupakja zöld vagy piros, hogy csupán a játék öröméért (és csak akkor) néha füllentenünk kell, hogy jobb adni, mint kapni, és még sorolhatnám. Mindezek a tevékenységek tele voltak vidámsággal, életkedvvel, örömmel – ezt az érzést ápoltuk is.
Feltöltődtünk minden téren, így nem maradt más, mint hálaadás a jó Istennek – vele kezdtük eseménysorozatunkat és a napi szentmisék csak mélyítették együttlétünket. Külön öröm volt, hogy a hálaadó szentmisénket Kerekes László segédpüspök mutatta be; hála az előadóknak, a résztvevőknek és mindenkinek mindenért.
Összegezve elmondhatjuk, hogy együttlétünk kettős célja megvalósult: egyrészt kapunk impulzusokat, ötleteket a digitális világ használatára, másrészt a többnyire digitálisnak mondható két év után sikerült kicsit mindenkinek felüdülnie, kikapcsolódnia, feloldódnia a Gyimesek gyönyörű vidékén.
