A nyári Grund tábort közel 30 tininek szervezte meg a Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) július 6. és 9. között a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceum bentlakásában. A fiatalok a Gyimesekből, Csíkszeredából és környékéről, Gyergyóditróból és Marosvásárhelyről érkeztek.
Több szentírási résszel foglalkoztunk, ami a közösségről szólt. Csoportbeszélgetések alatt a szentírási részek alapján megbeszéltük a közösségben kialakuló problémákat, ezek között részletesebben beszéltünk a kiközösítésről, és ezekre próbáltunk megoldásokat találni.
Első nap a témát egy képpel vezettük be, amely segítségével kitaláltuk az adott szentírási részt, ami az elveszett bárány példabeszéde (Mt 18,12–18) volt. Utána csoportokban megvitattuk, hogy Jézus mit akar nekünk üzenni a példabeszéde által, ezekből idéznék:
„Fontos, hogy türelemmel várjunk, mert Isten mindenre megadja a megoldást.”
„Legyünk tekintettel másokra, főleg a kirekesztettekre, mert nem tudhatjuk ki, mit, miért tesz.”
„Istennek ugyanolyan fontos az egy elveszett, mint a kilencvenkilenc igaz.”
Ezután a testvér megintéséről szóló részt (Mt 18,15–17) olvastuk el, amely alapján megvitattuk, hogy milyen lépéseket tehetünk napjainkban, ha valaki vétkezik ellenünk. Itt még kiemeltük, ha már elfogyott minden lehetséges megoldás, és már a közösség sem tud segíteni az adott helyzetben, forduljunk Istenhez. Jézus így mondta: „Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,19–20).
A csoportbeszélgetést a szívtelen szolga történetével (Mt 18,23–25) zártuk, ahol kiemeltük, a közösségi szabályokat, és ezen belül a megbocsátás fontosságát, ahogy Jézus tanította: „nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer kell megbocsássunk” az ellenünk vétkező testvérünknek. Ezután kirándultunk és estefele közösen megköszöntük Istennek a csodás napot.
Második nap Zakeus, a vámos történetét (Lk 19,1–10) boncolgattuk. A történet megismerése után külön-külön jellemeztük Jézust, Zakeust és a tömeget. Mindenki kiválasztotta, hogy melyik szereplővel tud azonosulni és megmagyaráztuk a választásunkat. Volt, aki Jézus szerepébe tudta belehelyezni magát, mert ő céltudatos, megbocsátó, megmentő és befogadó, más a tömeggel érzett együtt, akinek nincs arca, csak zúgolódik, és volt, aki Zakeus helyébe tudta elképzelni magát, mert ő kivált a tömegből, kiközösített, kíváncsi és nyitott a változásra. Zakeusnál megjegyeztük, hogy társadalmilag mennyire magas rangot kapott, vámos volt és a rómaiaknak dolgozott, mégis gondolkodás nélkül teljesítette Jézus kérését. Zakeus tulajdonságai akár ránk is vonatkozhatnak, hisz csak így vagyunk képesek Istent az életünkbe befogadni, ha kíváncsiak vagyunk rá, áldozatot hozunk, merünk a tömegből kiválni, és nyitni.
Elgondolkodtunk, hogy milyen lehet „másnak” lenni, hogyan reagál a közösség arra, ha valaki kilóg közülük. Elhatározások születtek, hogy miben akarunk változni: megtanulni másokat jobban szeretni, volt, aki a hozzáállását szeretné megváltoztatni, hogy Istent és másképpen gondolkodó embertársait be tudja fogadni.
Az elhangzott gondolatokból a következő mottót írtuk: „Figyelek, változok, hogy valami istenit nyerjek!”
A napba még belefért egy kirándulás és egy hangulatos színesest. A tábortűz mellett hálát adtunk Istennek minden kegyelemért, a szép emlékekért, és hogy új barátságokkal gazdagodtunk.
Károly Kincső 9. osztályt végzett diák
