És a falak mesélni tudnak. A kolozsvári Szent Mihály-templom közösségét a falak emlékei fogják össze: a szentmisék, a közös ünneplések, a koncertek, a liturgikus, imádságos együttlétek. Ezek a falak most új pompában fognak tündökölni, várva az új eseményeket és a közös együttléteket. A munkálatok végéhez közelednek, az állványokat is bontják már le a szentélyben, szerkesztőségünknek pedig betekintést engedtek a belső munkálatokba. Szathmári Edina művészettörténész vezetésével körbejárhattunk, megtekinthettük a restaurált padsorokat, az északkeleti kapuzat munkálatait, ahol a restaurátorok a falakat tisztítják. A templom szíve felett járhattunk az állványokon, megnézhettük a szentély boltozatát, a színes üvegeket, s mindannyian éreztük annak szükségét, hogy újra itt ülhessük ünnepeinket, itt találkozhassunk újra Istennel. Beszámolónkban Szathmári Edina mutatja be a munkálatok menetét, fényképein keresztül pedig részletekbe menően nyújt betekintést a felújításba.
A Szent Mihály-templom helyreállítása egyszerre jelent megújulást az épület állaga és a története számára is. A közösség nemcsak a megújult falait láthatja majd, hanem lehetőség nyílik új információkat szerezni. A megannyi apró részlet, díszítés és faragvány – amelyek most váltak elérhetővé – mind az épület alapos megismerését segítik és új adatokkal szolgálnak feltárására, megismerésére.
A főszentély és a mellékszentélyek helyreállítási munkálatai nyáron is folytatódtak. A beavatkozásokhoz ugyanis elengedhetetlen a döntések alapos megfontolása és a munka megszervezése, amely mögött egy egész szakértői gárda áll. A kivitelezők a falak statikai megerősítésén, bent a falpillérek és fejezetek tisztításán, a repedések kezelésén, a hiányos felületek kiegészítésén dolgoztak, majd a falak vakolása és meszelése következett. A külső falszakaszokon a főszentély keleti oldalán, a sekrestyén, az északi mellékszentélyen és a kettős csigalépcsőn dolgoznak a kváderfalak tisztításán és újrafugázásán. A hosszházban az állványbontás után a farestaurátorok elkezdhették a padok és a kapuk ajtószárnyainak javítását. A kőrestaurátorok a szentélyek munkálataival egyidőben dolgoztak a karzatra vezető lépcsőn, a kettős csigalépcső belsején és a pillérek lábazatain. Mindeközben a régészek vigyáznak, hogy a padlózat alatti gépészeti szerelések óvatosan történjenek, és a padok alatti korábbi járószintre is figyelnek. A művészettörténészek pedig felügyelik és részletesen dokumentálták, dokumentálják most is a munkafázisokat, próbálnak választ adni az újonnan előkerülő részletekre.
A főszentély és a mellékszentélyek között belső ablakok találhatóak, melyek több korszak lenyomatát hordozzák magukon. Az ablakrézsűn előforduló téglák, törések és lefaragások a 18. századi boltozat nyomaira utalnak, melyet egykor a középkori ívhez építettek hozzá. Az ablak körül cementes vakolat található, amelyről az 1956-1957-es belső restaurálást ismerhetjük fel. Ekkor kibontották a befalazott belső ablakokat és így erősítették meg a fal tartóképességét.
Főszentély, déli belső ablak. A főszentély fejezetein kisméretű figurális ábrázolások figyelhetők meg. Az egymással össze nem függő világi jelenetek a 14. század második felében készültek el. A lentről alig látható alakokat az állvány segítségével tudtuk közelebbről megvizsgálni, ráadásul a restaurátori tisztítás után újabb részletek tárultak fel: arc, hajviselet, öltözet.
Az egyik ilyen fejezeten két férfialakot láthatunk, a bal oldali félig ruhátlant a másik épp virgáccsal páholja el. A képeken a tisztítás előtti, alatti és utáni állapotot láthatjuk. A kőrestaurátorok a mészrétegeket előbb óvatosan megvizsgálták és ha színezést találtak a felületen, meghagyták azt.
A levélformák között egy-egy maszk is előbbukkan, a növényi formába átalakuló arcoknak díszítő funkciójuk van.
Ugyancsak a déli oldalon egy fiatornyot faragó mesterrre lehetünk figyelmesek. Egylábú széken ülve dolgozik, a faragáshoz vésőt és bunkót használ. Kis mérete ellenére aprólékosan faragott öltözéket visel: hosszú orrú cipőt, csípőre csúsztatott övet, melyen egy kard is látható, csuklyája hosszan lenyúlik a hátán.
A fejezetek nagyrészét levélformák díszítik.
Templombelső a felállványozott szentéllyel.
A felállványozott északkeleti kapuzat, amelynek felső részét az előtte álló 19. századi torony takarja el. Az 50-es években betonpasztával kezelték a kapu felületét, amelynek letisztítása igen nagy kihívást jelentett most a kőrestaurátoroknak.
A kaput három aprólékosan faragott szoborbaldachin díszíti. A nyugatin kisméretű kúszólevelek, pártázatos fiatornyok, egy támív és egy mellvéd töredéke is látható. Az 50-es években betonnal építették újra mellvédet, ami az eredeti részleteket teljesen eltakarta.
A baldachin kúszóleveleit kis méretük ellenére nagy részletességgel faragták ki.
Általában a padlóról kézzel elérhető kőfelületek szennyeződnek a legkönnyebben, ezért a mécsesektől és a tapogatástól feketés lerakódás képződik rájuk. Hasonlót láthattunk a pillérek lábazatain, ahol a kőrestaurátorok végzik a tisztítást, ügyelve a kövek patinájára.
A padok alatt földes-homokos feltöltés volt, amit az egyes helyeken előforduló 19. századnál korábbi, vegyes padlóburkolatra helyeztek rá. Téglaburkolat, kopott kőlapok és egy másodlagosan felhasznált sírkő vált láthatóvá, ezek a helyükön maradnak és az alapos dokumentációt követően megfelelően visszafedik őket.
A karzatlépcső mellvédjének mérműdíszei már letisztított állapotban vannak.
Folytatódik a torony külső állványzatának építése és az új acél lépcső szerelése a toronybelsőben.
A kőrestaurátorok a főszentély külső falainak és támpilléreinek fugázásán is dolgoznak.
Fotók és szöveg: Szathmári Edina művészettörténész
Galériánkban néhány további képet tekinthetnek meg a templom belsejéből. Tartsanak velünk, addig is, míg megnyílik újra a templom. Fotók: Cziple Hanna-Gerda
[…] a nyár folyamán meglátogatta a templom belsejét, beszámoltunk a munkálatokról. Akkor még javában folytak az újítások, viszont látszott a megújulás. Akkor a szentély […]