Mózes kivezette a népet az egyiptomi fogságból, az égő csipkebor előtt levetette saruját. Ószövetségi példakép, nem a klasszikus értelemben vett szent. Nepomuki Szent János mellett ma szerepel a naptárban. Nóda Mózes beszél védőszentjéről és példaképéről, akinek nevét viseli.
Előadóként a Katolikus Akadémián (2012)
Sokáig nem voltam megelégedve a nevemmel. Gyerekkoromban nem volt gond, hiszen a szülőfalumban katolikusok és unitáriusok egyaránt sokan hallgattunk a Mózes névre. Ha gyorsan számolok az emlékeimben legalább tíz Mózes nevű falusfelemet ma is el tudom sorolni.
Amikor Gyulafehérváron elkezdtem a gimnáziumi tanulmányaimat, jött az első meglepetés: én viseltem egyedül a Mózes nevet. Szerettem volna egy hangzatosabb, „menőbb” nevet, amilyet mások is viselnek. A névnapom sem volt ismerős, a naptárban kellett keresgélnem, ameddig rátaláltam. Aztán jöttek számomra sokat jelentő jelzések, Simon István tanár úr egy alkalommal megjegyezte milyen hangzatos, komoly nevem van, lassan kezdtem megszeretni Mózest.
Ünnepi konferencia. Pécs, 2019. 
Fotók: Bodó Márta
A Teológián kollégáim, akik szentírástudományban már előrehaladtak Jakubinyi György tanár úr vezetésével, előszeretettel szólítottak „vízből kihúzottnak”. Sőt, volt aki a héber tudását csillogtatva megfejtette a vezeték nevem jelentését is: a Nóda fordítva olvasva „adon”, már szinte Adonáj, tehát szerintük a vezeték- és keresztnevem egyaránt zsidó eredetű.
A Szentírást olvasva, ami napi kötelező olvasmány volt, kezdtem barátkozni Mózessel. A „vízből kihúzott” mellett az egyiptomi jelentés is imponált: a mosze-mosis vagy mesz-mses, „valakinek a gyereke” jelentés. Végül a papszentelés előtt jött az ihlet, hogy jelmondatot Mózes történetéből válasszak. Így lett a papi jelmondatom: Veled leszek (Kiv 3,12). Mózes meghívásának és küldetésének történetében hangzott el az Örökkévaló bátorítása: ne félj, veled leszek, küldetésed tőlem van. Azóta kísér és bátorít az isteni szó.
Nomen est omen. Az ismert latin mondatot több értelemben fordíthatjuk: a név előjel, a név jósjel, a nevében a sorsa, a név maga az ember. Semmi esetre sem negatív tartalommal értelmezve a Mózes név, a bibliai Mózes személye hatással volt és van az életemre.
Próbálok felnőni a nevemhez, a bibliai nagy előd kitartásával és türelmével. Kérem és bízom a közbenjárásában. Olyan védőszentem van, aki szemtől szembe beszélt az Úrral, akinek imája és könyörgése kiengesztelte és csillapította az Örökkévaló haragját, akiről azt írja Sirák fia könyve: Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szembe adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai. (Sir 45,5)
Ma már azt mondhatom: összebarátkoztam a nevemmel, a bibliai Mózes a védőszentem és barátom. Ma már hálás vagyok a nevemért.
A teljes írás a Keresztény Szó 2020 decemberi számában jelent meg Miért Mózes a nevem? címen a Nevek és sorsok sorozatban.
