2021. április 9-én, Szegeden, 55 éves korában, szerzetesi élete 34., papsága 28. évében elhunyt P. Bogdan Adamczyk OFMConv, a Konventuális Kisebb Testvérek Rendjének tagja. 2016 februárjában adott közre a Keresztény Szó doktori munkájáról (címe: Isten szolgája fr. Kelemen Didák életének és tetteinek recepciója, könyvalakban megjelent a pozsonyi Madách Egyesület gondozásában 2014-ben) recenziót Kosztrabszky Réka tollából, valamint 2016 májusában szintén erdélyi katolikus kulturális lapunkban jelent meg Lengyel misszionáriusok, Peru történelmének első vértanúi című tanulmánya. Bár személyesen nem találkoztunk vele, szerkesztőségünk is szomorú szívvel búcsúzik tőle. Az örök világosság fényeskedjék neki!
Bogdan Adamczyk a dél-lengyelországi Limanowában született 1965. július 13-án. Krakkó-Nowa Hutában töltötte nőtt fel. Dolgozott lakatosként, majd 1986-ban, 21 évesen lépett be a minorita rendbe. A noviciátust Kalwaria Pacławská-ban végezte, 1987. szeptember 25-én tette le az első ideiglenes szerzetesi fogadalmát. A krakkói minorita szemináriumban folytatta tanulmányait. Itt a negyedik év elvégzése után vállalta, hogy Magyarországra megy és ott a magyar rendtartomány újjászervezésén dolgozik. 1992. október 3-án az akkori krakkói tartományi miniszter, P. Zdzisław Gogola előtt tett örök fogadalmat. Magyarországon az egri szemináriumban folytatta tanulmányait, 1992. október 10-én Miskolcon szentelték diakónussá, 1993. június 20-án ugyanott pappá. Papi jelmondata: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked” (Ter 12,1).
Káplán volt Nyírbátorban és Miskolcon, utóbbi helyen 1998-tól plébános, közben pedig, 1996-tól a megújult Árpád-házi Szent Erzsébet Tartomány Káptalanjának asszisztense és pénztárosa, négy év múlva a tartományi tanács tagja, titkára. Egy évig az egri rendi kolostorban, majd Aradon szolgált házfőnökként és plébánosként.
Aradi házfőnök és plébános is volt
2005-ben egy időre visszatért Lengyelországba, a radomskói szerzetesi közösségben az ideiglenes fogadalmasok mestere volt. Egy évvel később visszatért választott hazájába, Magyarországra, 2011-ig Miskolcon volt plébános, 2012 júliusától egy évig a római Tizenkét Apostol-kolostorban (Curia Generalis) élt, 2013-tól a szlovákiai Brehov (Imreg) kolostorában házfőnök volt. Időközben 2013-ban Pro Urbe Miskolc város elismerését kapta meg, és 2014-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen doktori fokozatot szerzett Kelemen Didák erdélyi minorita életéről szóló dolgozatával. 2016 januárja és júniusa között Ózdon káplánként szolgált, majd Assisiben a Sacro Conventóban egy évig zarándokcsoportokat vezetett, a következő évet Dél-Lengyelországban töltött egy évet és 2018-tól ismét Miskolcon, majd Aradon volt káplán. 2020. július 1-jén a tartományi káptalan a szegedi Szent Miklós-templom és rendház plébánosi és házfőnöki feladataival bízta meg. Paweł Cebula OFMConv, rendtársa tájékoztatása szerint 2021. március 21-én koronavírus-fertőzést diagnosztizáltak nála, kórházba került, betegsége súlyos volt, lélegeztetőgépre került, majd április 9-én délután 4 órakor szentségekkel megerősítve átadta lelkét Teremtőjének. Neve, Bogdan, azt jelenti: Isten adta! Húsvét nyolcadában, az isteni irgalmasság kilencedének 8. napján hívta őt el az Úr. Kívánsága szerint teste magyar földön marad, a miskolci minorita templom kriptájában temetik el 2021. április 21-én (magyarországi idő szerint) 14 órakor lesz.
