Böcskei László püspök: a hitoktatással a jövőnket építjük

Az idők jeleinek felismerését a hitoktatásban is fontosnak tartja Böcskei László nagyváradi megyés püspök, aki felkarolója a nemrégiben indult hittan.ro kateketikai weboldalnak. A hitoktatás meglátása szerint a téglavető munkájához hasonlít, ami során a hitoktatók a Szentlélek segítségével „égetik” és formálják az élő téglákat. Mindebben kívánatos és gyümölcsöző a közös gondolkodás.

Böcskei László személyében püspök „házigazdája” is van a hittan.ro oldalnak. Püspök úr miért tartja fontosnak ezt a kezdeményezést?

Kicsit túlzás azt mondani, hogy a váradi püspök „házigazdája” ennek az oldalnak. Inkább arról van szó, hogy az iskolai hitoktatásban tevékenykedő hitoktatókkal a több éves együttműködés, tapasztalat gazdag termését, bő gyümölcseit szerettük volna előtérbe helyezni, a világnak megmutatni. Annak apropóján született meg a kezdeményezés, hogy az 1989-es változások hozta új lehetőségeknek köszönhetően, több mint négy évtizedes kényszerített szünetelés után, harminc évvel ezelőtt ismét beindulhatott az iskolai hitoktatás. Nagyon örültem annak, hogy voltak olyanok, akik ezt a kezdeményezést felkarolták és a közzétett beszámolókon keresztül, a közölt anyagokkal gazdagították közös „kincstárunkat”. A további tervezés szempontjából is fontosnak találom feleleveníteni az elmúlt évtizedek tapasztalatait, hiszen ezek segítségünkre lehetnek a jövő építésére fordított munkánkban.

Az oldal életét követve milyen benyomásokat, tapasztalatokat szerzett?

Azt tapasztaltam, hogy rengeteg megosztani valónk van. Abból, ami az oldalon látható, hallható, könnyen kikövetkeztethető, hogy a hitoktatásért dolgozva a jövőnket építjük. Nem könnyű feladat, de nagyon sok haszonnal és örömmel jár. A téglavető munkájához hasonlíthatom a hitoktatók munkáját: a jövő építéséhez formálják és a Szentlélek segítségével égetik az „élő téglákat”, amelyek az élő egyházat alkotják. A bátor kezdeményezés, a jól előkészített hittanórák, Szentlélek ihlette kreativitás, a belső fegyelem és a szeretetteljes elfogadás, az üzenet mélységének keresése, megérintése és örömteli átadása képezi minden idők hitoktatójának életelemét. Az oldalon közölt anyagok megmutatják azt, hogyan valósul meg ez az iskolában, a továbbképzéseken, a kapcsolatok kialakításában, az Isten jelenlétének közös megélésében.

Az oldal elindulása két okból is „időszerű”: egyrészt 30 éve szabad ismét az iskolai hitoktatás, másfelől a koronavírus-járvány új oktatási módszereket kíván. Hogyan látja a múltat és hogyan a jövőt a hitoktatást illetően?

Legyen szabad az Úr Jézus szavait idéznem: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15). Ebben a mondatban, ha úgy akarjuk, benne van múlt, jelen és jövő. A múlthoz tartoznak elődeink, szüleink, lelkipásztoraink, akik sokféle veszélyeztetettség ellenére is vállalták és teljesítették is a hitre való vezetés szép feladatát. Bizonyára legtöbben nekik köszönhetjük életünk legszebb tapasztalatait, az Isten megtapasztalásához vezető utat, amelyen életük példájával és tanításukkal segítettek bennünket. A jelen nagyon sok kihívással szembesít bennünket: a prioritások meghatározása, az egyéni szabadság megélése, elvilágiasodás és egy bizonyos szintű elmagányosodás. Mindezek gyorsított ütemben való kibontakozása nem kis feladat elé állítja az evangélium szerint és küldetésének élő keresztényt, családapát, családanyát, hitoktatót. Meg kell látnunk azonban azt is, hogy nagy lehetőség előtt állunk, ha a reánk bízott evangéliumi üzenetet érthető nyelven és lenyűgöző fellépéssel el tudjuk vinni az emberekhez. Jézus mondatára hivatkozva, a menjetek szó ezt nyomatékosítja: nem szabad megállnunk csak annál, amit kaptunk vagy tapasztaltunk. Tovább kell lépnünk, hogy utolérjük az embereket a reánk bízott üzenettel.

Milyen területeken kapcsolódnak egymáshoz a négy egyházmegye hittanos ügyei? Milyen közös munkák zajlanak most és melyek a jövőbeni tervek?

Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az iskolai hitoktatás ügyeiben, már a hitoktatás megszervezésénél közös gondolkodásra, tervezésre és fellépésre kell törekedni. A megfelelő szakmai szintű utánpótlás biztosítása, az állandó továbbképzés, a tantervek és tankönyvek, illetve a segédanyagok készítése, érdekeink érvényesítése az állami hivatalok felé csak néhány terület, ahol összefogásra van szükség. Ha már közös feladatról van szó, még egy nagyon fontosat neveznék meg: az idők jeleinek felismerését. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hitre való nevelésünk ne legyen életidegen, száraz vagy közönséges. Hitoktatóink különböző régiókban tevékenykednek, különböző nyelveken oktatnak, különböző hagyományokkal és igényekkel találkoznak. Mindezt a gazdagságot nekünk úgy kell tudnunk összefogni, hogy az alapot biztosítson a következő nemzedék egyházának és közösségeinek. Ehhez nem csak összefogásra van szükség, hanem kitartó közös munkára és legfőképp a Szentlélek bölcs irányításának követésére.

Megjelent a Vasárnap 2021/2-es számában.