EVANGÉLIUM
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. (Jn 1,1-18)
János evangéliumának az előszava végigkíséri a karácsonyi ünnepkört. Régebben nemcsak ezen az ünnepen játszott fontos szerepet, hanem a papok minden mise után el kellett imádkozzák. A titokzatos himnuszról sokféle elképzelés született: a szóhasználata miatt sokan filozófiai elmélkedésnek tekintették, mások az isteni Igéhez intézett himnuszként kezelték. Talán közelebb kerülünk a jánosi előszó értelméhez, ha úgy tekintünk rá, mint egy bölcseleti magyarázatra a Teremtés első könyvéhez. Ott arról olvasunk, hogy Isten (az Atya) szavával teremti meg a mindenséget – elsőként a fényt (vagy a világosságot), majd a hatodik napon az embert is saját képére és hasonlatosságára. János evangéliumának első szavában megismétlődik a Szentírás és a teremtés első szava: kezdetben. János evangéliuma azonban valami újat mond: eszerint az igazi kezdetet nem Isten szava jelentette (Legyen világosság!), hanem az a kép, ahogy az Atya és Igéje egymással szemben állnak. Az Ige Istennél (pontosabban Istennel szemben) volt. Az isteni Ige az Atyából táplálkozik, az Atya elképzelését és tervét hordozza önmagában, ő a teremtett világ ősmintája, archetípusa. A teremtésben állandóan jelen van az Ige, minden dologban, minden élőlényben, hiszen a világ először őbenne, mintegy Isten gondolatában jön létre. Amikor megszületik a világmindenség, akkor minden az isteni Ige mintájára alkotódik.
János előszava tovább lép, és pontosítja, mit is jelent ez a minta. A teremtett világ azért jön létre, hogy minden élet legyen. Isten szándéka az, hogy élő, eleven világot hozzon létre – és az evangélium szerint ez az élet az Igéből származik. Nem a világ, nem a teremtés a legelső forrása az életnek, hanem maga az isteni szó.
A zsidó legenda szerint azonban az isteni szó, melyből az emberek a bölcsességet merítették, kénytelen volt visszatérni oda, ahol volt, az Atyához, ugyanis – kevés kivételtől eltekintve – a világ nem fogadta be a bölcsességet. Igaz, nem könnyű felismerni és elsajátítani ezt az isteni eredetű bölcsességet, mert „Istent soha nem látta senki”. A láthatatlan Isten bölcsessége megmutatkozott ugyan a teremtett világban, de az isteni tervet, a fényt, az életet beárnyékolta a sötétség – ez vezetett oda, hogy az emberek elutasítsák a fényt, a bölcsességet, az Igét. A bölcsességnek szüksége volt arra, hogy immár ne pusztán a teremtett világ, hanem az emberi szó is hirdesse. Ezt ígéri Isten Báruk próféta szavaival: a bölcsesség ismét megjelenik majd a földön, és beszélni fog az emberekkel. A bölcsesség nem egyesek, kevesek kiváltsága lesz, hanem minden emberhez eljön, hogy megvilágítsa.
Isten örök szava a teremtésben, majd a bölcs tanításban közeledik az emberhez. De János evangéliuma azt mondja: Jézus Krisztusban emberi formát ölt a teremtés kezdetén felhangzó szó, az addigi rejtett bölcsesség. Ő maga ismét beszél, szól az emberekhez, elmondja nekik (szavakkal és tettekkel), milyen az Isten.
János evangéliumának 8. fejezetében Jézus visszatér az evangélium előszavában róla elhangzó kijelentésekhez. Ő a világosság (12.) De van egy új üzenet is itt: az élet világossága azé lesz, aki követi őt. Ha megvalósul Jézus terve, ha az emberek az ő nyomdokain járnak, akkor az élet világosság lesz, és minden(ben) élet lesz. Akkor a dolgok menete visszatér abba a rendbe, amelyet Isten képzelt el a teremtés pillanatában.
László István székelyszenttamási plébános
Megjelent a Vasárnap 2021/1. számában.
