Ferenc pápa november 3-án, csütörtökön a Vatikánban különböző vallások képviselőit fogadta – közöttük keresztényeket, zsidókat, muszlimokat, buddhistákat és hindukat –, akik karitatív munkát végeznek. A szent évi programok sorában megtartott találkozó témája az irgalmasság volt. Itt az ideje a testvériségnek és annak, hogy a vallások találkozzanak, és párbeszédet folytassanak szinkretizmus nélkül, azért hogy jobban megismerjék és megértsék egymást – fogalmazott beszédében Ferenc pápa. Az irgalmasságról és az együttérzésről szólva, amelyek a keresztény üzenet középpontjában állnak, idézett egy ősi taoista szövegből, a Tao-tö-kingből (Lao-ce: Az Út és Erény könyve): „A kemény, erős: a halálé; a gyenge, lágy: az életé” (76.). Együttérző gyengédséggel fordulni a gyenge és szükséget szenvedő emberiség felé valódi, vallásos lelkületet jelent, amely elutasítja a kísértést, hogy erővel kényszerítsen, illetve az életet áruba bocsássa, viszont testvért lát másokban, és nem számokat. Minden hiteles vallási hagyomány arra ösztönzi a szívet, hogy közel lépjen azokhoz, akik nagyobb gondoskodást igénylő helyzetekben élnek, mint például betegség, fogyatékosság, szegénység, igazságtalanság vagy konfliktusok és az elvándorlás következményei. Az isteni szó visszhangja, amely mindannyiunk lelkiismeretéhez szól, arra hív, hogy lépjünk túl a magunkba forduláson, és nyíljunk meg. Nyíljunk meg a felettünk levő másiknak, aki kopogtat a szív ajtaján, és annak is, aki mellettünk áll, aki kopogtat a ház ajtaján, figyelmet és segítséget kérve. Az ember gyakran megfeledkezik Istenről, eltávolodik embertársától, a múlt emlékezetétől, így aztán még kegyetlenebb módon megismétli a korábban elkövetett tragikus hibákat. Ez a gonosz drámája, az ember szabad döntése. Az ember szomjazik az irgalmasságra, és nem létezik olyan technológia, amely kioltaná ezt a szomjat. Olyan érzelmet keres, amely túllép a pillanatnyi vigaszon, amely biztos kikötő, ahol nyugtalan keresése partot ér, és olyan végtelen ölelést keres, amely megbocsát és kiengesztel – hangsúlyozta Ferenc pápa. A megbocsátás biztosan a legnagyobb ajándék, amelyet másoknak adhatunk, mert nem kerül sokba, ugyanakkor hasonlóvá tesz Istenhez. Olyan irgalomról van szó, amely kiterjed a körülöttünk lévő világra is, közös otthonunkra, amelyet óvnunk kell, és meg kell védenünk a féktelen és mindent felemésztő fogyasztástól, hogy véget vethessünk a jelenlegi súlyos ökológiai válságnak.
