Szeptember 1-jén Jurij Kazabucki püspök, a minszk-mahiljovi érsekség általános helynöke exkluzív interjút adott a Catholic.by portálnak, amelyben értékeli a Belarusz Katolikus Egyház jelenlegi súlyos helyzetét. Kondrusiewicz érsek helyetteseként nyilatkozott azt követően, hogy a főpásztort nem engedték haza Belaruszba. Az interjút Hidász Ferenc OFM fordította.
Excellenciás úr, Tadeusz Kondrusiewicz érsek kényszerű távolléte miatt jelenleg Ön általános helynökként végzi a Minszk-Mahiljovi Főegyházmegye lelkipásztori irányítását. Mi történt?
A helyzet bonyolult és érthetetlen. Jelen pillanatban hivatalos magyarázat a hatóságok részéről nincs. Az érsek közvetlenül az Állami Határvédelmi Bizottság elnökéhez, Anatolij Lapóhoz fordult, de nem kapott választ arra a kérdésre, hogy a határőrök miért nem engedték visszatérni a hazájába. Białystokból, ahol a főpásztor most kénytelen tartózkodni, felhívást intézett Egyházunk egész közösségéhez, hogy imádkozzunk e szerencsétlen helyzet és országunk egész társadalmi-politikai válságának megoldásáért. Főpásztorunk nem akarja, hogy az a tény, hogy nem engedték haza szülőföldjére, még jobban rontson a társadalom egyébként is nehéz helyzetén. Amíg azonban az érsek nem térhet haza, főegyházmegyénk pásztor nélkül marad, a Belarusz Katolikus Püspöki Konferencia pedig vezető nélkül. Ezért ebben a nehéz időszakban nekünk különösen szolidárisnak és egységesnek kell lennünk, és Isten nem hagy el bennünket.
Aljakszandr Lukasenka ma Baranavicsben kijelentette, hogy Kondrusiewicz érsek állítólag „belemászott a politikába”, Varsóba ment bizonyos „konzultációkra”, és ott „konkrét feladatokat” kapott, és ellenőrzik az állampolgárságát. Hogyan kommentálná ezeket a kijelentéseket?
Kondrusiewicz érsek összes nyilatkozata nyilvánosan hozzáférhető, mindenki elolvashatja, és saját maga levonhatja a következtetéseket. Az Egyház képviselőinek, különösen a püspököknek joguk és kötelességük, hogy ne legyenek közömbösek a társadalomban zajló események iránt, különösen hazánk jelenlegi helyzetében. Ez már nem politika, ez egy igazi humanitárius válság, amely katasztrófává válhat, ha nem tesznek semmit.
Milyen politikáról beszélünk? Érsekünk egyik jelöltet sem támogatta sem a választások előtt, sem utána; nem tett politikai nyilatkozatokat, csak az emberek lelkiismeretére, felelősségére figyelmeztetett, valamint az erőszak megszüntetésére és párbeszédre szólított fel. Minden cselekedete és kijelentése a Katolikus Egyház társadalmi tanítását követi, és a Belarusz Köztársaság hatályos jogszabályainak keretein belül van. Ezek elsősorban a társadalmi élet erkölcsi vonatkozásai, a keresztény és egyetemes értékek, amelyektől való eltérés válságokat okoz a társadalomban.
Nekem úgy tűnik, hogy Aljakszandr Lukasenkát nem tájékoztatták megfelelően. Ugyanakkor ő maga is elismerte, hogy nem rendelkezik elegendő információval. Tadeusz Kondrusiewicz érsek elmehet a Vatikánba konzultációra, és megbízásokat kaphat Ferenc pápától, de nem mástól, például Varsótól, Moszkvától vagy máshonnan.
Lengyelországi útjára elsősorban azért került sor, mert az érseket számos ünnepi szentmisére meghívták. Ez az Egyházban bevett gyakorlat. Ezt megelőzően, augusztusban érsekünk ünnepi szentmisét mutatott be Valkalatában (Vityebszki megye), Minszkben, Braszlavban (Vityebszki megye), Grodnóban, ahonnan Lengyelországba indult. Jövő vasárnap azt tervezte, hogy imádkozni fog a zaszlavli hívekkel, akik egyházközségük alapításának 600. évfordulóját ünneplik. És reméljük, hogy ekkorra már hazatér, hogy velünk legyen és imádkozzon Belarusz békéjéért és az egyetértésért.
Ennek nem lehet semmi akadálya. Tadeusz Kondrusiewicz érseknek egyetlen állampolgársága van, a belarusz, és a törvény értelmében az országba való hazatérését jogilag semmiképpen sem korlátozhatják. A törvény értelmében a belarusz állampolgárok nem kerülhetnek „feketelistára”, ezért itt egyértelmű félreértésről van szó.
Kideríthető-e, minek a következtében alakult ki ilyen rendellenes helyzet a Katolikus Egyházzal Belaruszban?
A helyzet valóban rendellenes. Nyilvánvaló, hogy nyomást próbálnak gyakorolni a Katolikus Egyházra, ami azt jelenti, hogy az Egyházat üldözik, bár erről senki sem beszél nyíltan. Ugyanakkor a szovjet korszakban sem beszéltek nyíltan a hit és az Egyház elleni harc idején üldözésről, bár az nagyon súlyos volt. A tények azt mutatják, hogy most hasonló a helyzet.
Először is, érsekünk nem léphet be az országba, bár ez törvényellenes, és a Belarusz Köztársaság állampolgáraként jogait sérti.
Másodszor, augusztus 31-én az Állami Egyházügyi Hivatal meghatalmazottja, Leanyid Huljaka hivatalában ülést tartott a Vallásközi Konzultatív Tanács. A tanács tagjai a köztársaság vallási egyesületeinek vezetői, úgymint a pravoszláv, római katolikus, zsidó, muszlim, ószertartású és protestáns. Bár Belaruszban a Katolikus Egyház hagyományosan a második felekezetnek számít, mégsem hívták meg képviselőit a Konzultatív Tanács ülésére, sőt arról mi nem is tudtunk. A találkozó után más felekezetek képviselői felvették velünk a kapcsolatot, és elmondták, hogy minket, belarusz katolikusokat szó szerint „sárral dobáltak” (mocskoltak). Nyilvánvalóan azért nem hívták meg a Katolikus Egyház képviselőjét, mert a megalapozatlan követelésekre mindig választ tudunk adni.
Harmadszor, a felekezetünkre gyakorolt nyomás kísérleteit a különböző kormányzati szervek érthetetlen cselekedetének tekinthetjük Minszk egyik legnagyobb katolikus egyházközsége – a Szent Simon és a Szent Ilona-templom, a Vörös templom – kapcsán.
Hogyan értékeli excellenciád azt, ami a (Minszk főterén álló – a ford.) Vörös templomban történt és történik?
A Minszk-Mahiljovi Főegyházmegyei Hivatal már több mint egy hónapja nyilatkozatot adott ki a Vörös templom ügyében azon adókövetelés kapcsán, amely hirtelen, úgymond „légből” kapott. Hatalmas összegeket (havi 6 ezer dollár – a ford.) számoltak fel, amelyeket a plébániának kell fizetnie, bár ez nagyon igazságtalannak tűnik. A Vörös templomban a közelmúltban történt incidens kapcsán, amikor a rendvédelmi szervek lezárták annak minden bejáratát, határozottan tiltakoztam. Nyilvánvaló, hogy az ilyen cselekedetek abszolút elfogadhatatlanok, és soha nem fogunk egyetérteni az emberek vallásszabadsághoz való jogának megsértésével.
Hogyan segíthetünk ennek a nehéz helyzetnek a megoldásában?
Mindenekelőtt imádsággal. Külön imádságra szólítottam fel érsekségünk valamennyi papját és hívőjét, hogy a lehető leggyorsabban megoldódjon ez a helyzet. Örültem, hogy felhívásomra azonnal reagáltak, és nem csak katolikusok. Nagyon hálás vagyok azoknak, akik tegnap összegyűltek a templomunkban tartott imádságra és szentmisére, valamint mindazoknak, akik támogattak minket. Például ortodox nők egy csoportja jött tegnap a székesegyházunkba, hogy velünk imádkozzanak a békéért és egyetértésért, és hogy Kondrusiewicz érsek mielőbb visszatérhessen szülőföldjére. Köszönöm ezt nekik!
Fontosnak tartom, hogy a nehézségek ne a széthúzást, hanem az összefogást erősítsék közöttünk. Együtt gyorsabban legyőzzük a nehézségeket. Ezért ismét arra hívok minden hívő embert, hogy buzgón imádkozzék, és legyen szolidáris minden élethelyzetben!
Forrás: Magyar Kurír
