Albino Luciani püspökként megélte a II. vatikáni zsinatot és egyszerű szavakkal közvetítette azt híveinek. Tanúságot tett az egyházhoz való hűségről, ami manapság aktuálisabb, mint valaha. A Vatikáni Rádió főszerkesztője jegyzetben emlékezett a rövid pápaságra.
42 évvel ezelőtt augusztus 26-án este egy mosolygós arc jelent meg a Szent Péter-bazilika központi erkélyén: VI. Pál pápa utóda. Albino Luciani velencei pátriárkát 1978. augusztus 26-án a negyedik szavazás alkalmával választották meg és az I. János Pál nevet vette fel, közvetlen elődeinek – Roncalli és Montini pápa – tisztelete jegyében. XXIII. János nevezte ki Vittorio Veneto püspökének és ezáltal bevonta a zsinati atyák közé. VI. Pál helyezte át Velencébe és kreálta bíborossá. Azon a nyárvégi meleg estén senki sem gondolta volna, hogy a szelíd és alázatos venetói pásztor, I. János Pál pápasága a történelemben az egyik legrövidebb lesz. 42 évvel később, amikor a II. vatikáni zsinatot támadás és kritika éri, fontos Luciani pápára szavain keresztül emlékezni, amiket püspökként és zsinati atyaként írt és amelyekkel egyházmegyéje híveinek elmagyarázta, hogy mi történik Rómában – fogalmaz Andrea Tornielli jegyzetében.
Keresztény optimizmus
A zsinat előkészítő szakaszában Luciani püspök írásban megfogalmazta véleményét a kezdeményezésről. Püspöki esküjekor annak a reményének adott hangot, hogy a zsinat rávilágít a keresztény optimizmusra, amely a Feltámadott Úr tanításából árad a relativista kultúra elterjedt pesszimizmusával szemben. Elítélte az ismeretek általános hiányát a hit alapvető elemeinek tekintetében. Luciani püspök a zsinaton figyelmesen hallgatta a vitákat. Sosem szólalt fel, de nagyon hosszú jegyzeteket készített. Újraolvasta Antonio Rosminit és sok teológus munkáját alaposan tanulmányozta, közöttük Henri de Lubac és Hans Urs von Balthasar gondolatait. Gyakran írt egyházmegyéje híveinek és friss információkkal látta el őket a zsinat eredményeiről. Elmagyarázta nekik a kényes kérdéseket megszokott tanító és kateketikai stílusával, elkerülve azonban a túlságos leegyszerűsítéseket. Azonnal rámutatott, hogy a zsinat főszereplője „a Szentlélek, amely jelen van a munkák során és egybetartja azt, illetve megakadályozza a doktrinális tévedéseket és elhajlásokat”.
1963. október 14-én, a missziós világnapon kelt üzenetében Luciani püspök a világ minden részéről érkezett püspökök küldetéséről írt híveinek. „Néhány szót váltva a főpásztorokkal olyan gondolatok és szükségletek tárulnak elénk, amelyek sosem fordultak meg a fejünkben” – fogalmaz a későbbi I. János Pál. A zsinat első szakaszának lezárulása után hazatérve egyházmegyéjébe meghívta néhány napra a tanganyikai Karema püspökét, hogy hívei is megéljék az egyház egyetemességének dimenzióját. XXIII. János halálakor a lelki üdvéért bemutatott szentmisén Luciani püspök így vallott róla: „János pápa gondolata, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám: Ecclesia Christi lumen gentium! Az egyháznak nemcsak a katolikusokat kell megvilágítania, hanem mindenkit, mert mindenkié és közelebb kell hozni mindenkihez.”
Liturgikus reform
Luciani püspök írásaiból érthetővé válik, hogy a későbbi pápa miként tekintett a zsinat meghatározó témáira. Az első a liturgiára vonatkozott. „Nagy probléma a misét illetően, hogy miként segítsük a híveket ahhoz, hogy a keresztény élet csúcspontjából hogyan gazdagodjanak leginkább?” Az első segítség, hogy a Biblia, Isten szava az anyanyelven hangozzék el. A második segítség, hogy a szentmisét a latin helyett az anyanyelven mutassák be. A harmadik segítség pedig a szentmise rítusainak egyszerűsítése, a negyedik a hívek részvételének könnyebbé tétele.
Vallásszabadság
A zsinat által megvitatott legkényesebb és legösszetettebb téma a vallásszabadság kérdése volt. Jelentős változást jelentett a szemináriumokban tanítottakhoz képest. „Mindannyian egyetértünk abban, hogy egyetlen igaz vallás van. Akit azonban nem győz meg a katolicizmus, jogában áll, hogy megvallja saját vallását több okból kifolyólag. A természetjog azt mondja, hogy mindenkinek joga van keresni az igazságot. A vallásra vonatkozó igazságot nem lehet egy szobába zárkózva és könyveket olvasva keresni. Másokkal kell komolyan beszélgetni és tanácskozni róla” – hangsúlyozta Luciani püspök.
A nem katolikusokat illetően a későbbi I. János Pál így írt: „Jónak kell ítélni saját vallásunkat, de másokét is. A vallás szabadon választható kell legyen. Ezek természetes jogok, amikhez kötelességek is társulnak. A nem katolikusoknak joguk van megvallani hitüket és kötelességem magánszemélyként, papként, püspökként és államként tiszteletben tartani jogaikat” – figyelmeztetett Albino Luciani püspök.
A zsinati atya 56 évvel ezelőtt írt szavai ma is nagyon aktuálisak és összhangban állnak XVI. Benedek és Ferenc pápa álláspontjával: „Az egyház nem prozelitizmus, hanem vonzás által növekszik”. A keresztény hit azáltal él és terjed, ha vannak keresztények, akik megélik azt és tanúságot tesznek róla életükkel. „Néhány püspök megijedt: akkor holnap jönnek a buddhisták és propagandába kezdenek Rómában, megtérítik hitükre Olaszországot. Vagy azt mondják, hogy négyezer muzulmán van Rómában és akkor joguk van mecsetet építeni. Nincs mit mondani, hagyni kell, hogy ezt tegyék. Ha azt akarjátok, hogy gyermekeitek ne legyenek buddhisták vagy ne váljanak muzulmánokká, akkor tanítsátok jobban a hittant, úgy, hogy valóban meg legyenek győződve a katolikus vallásukról” – buzdított Albino Luciani püspök, a későbbi I. János Pál pápa 1963-ban.
Forrás: Andrea Tornielli/Somogyi Viktória/Vatican News
