A taizéi közösséggel 1990-ben találkoztam először. Abban az évben kezdtem teológiai tanulmányaimat is, és szemléletem, hitéletem fejlődése szempontjából nagyon fontos volt ez a szinte egybeesés. Előbb a közösség által Prágában szervezett európai ökumenikus találkozón vettem részt, aztán évente ellátogattam Taizébe és rendszerint a téli találkozókra is. Olyannyira megérintett a taizéi közösség által közvetített lelkiség, hogy fontos volt nekem újra és újra visszamenni hozzájuk. Taizé egészen tiszta forrás számomra, ahonnan mindig megújító, frissítő „vizet” merítek.
Az alapító, Roger testvér (aki 105 éve született és 15 évvel ezelőtt hunyt el) a nyolc boldogságra építette a közösség lelkiségét, így Taizében az igazi evangéliumi szeretetet, szabadságot, egységet élik és nagyon hiteles egyházképet közvetítenek. Céljuk olyan közösségi élet megteremtése, ahol mindig egymás megértésére, a kiengesztelődésre törekszenek, amelyben a szív jósága és az egyszerűség áll mindennek a középpontjában. Roger testvér többször emlegette, hogy életükkel a „közösség példázatát” szeretnék láthatóvá tenni. Ez nagyon nyilvánvalóan átjön a hozzájuk látogatók számára.
Ozsváth Judit
Így történt ez velem is, aki katolikus édesanya és református édesapa gyermeke vagyok. Szerencsésnek tartom magam, hogy már a családban valós tapasztalatokat szerezhettem az ökumenéről, de az igazi horizontot a mindenféle vallású fiatalt bizalommal befogadó Taizé nyitotta meg számomra. Egészen más volt így teológiát is tanulni. Több szempontból meg tudtam vizsgálni a tanultakat és a dolgok egyben látására törekedtem. A taizéi énekelt imák, a hosszú csendek a kontempláció felé visznek, ami szintén nagyon fontos számomra. Nagyon mély belső tapasztalásaim voltak Taizében a közös imák vagy az azok után, sokszor éjszakába nyúlóan a templomban töltött idő alkalmával. Taizé a meghallgatás helye.
A szerzetesek tudják, hogy a világ minden pontjáról érkező fiatalok sok kérdést és sok esetben súlyos sebeket hordoznak lelkükben, és ezekre a legjobb gyógyír a meghallgatás. Barátként, megértő társként vannak jelen a fiatalok számára, akik teljes bizalommal fordulnak hozzájuk. Ezzel kapcsolatosan is nagyon szép tapasztalataim vannak, így még közelebb kerültem a közösséghez. A közösség néhány tagját aztán több ízben sikerült itthon is fogadni. Különös kegyelemnek tartom, hogy Roger testvért is ismerhettem. Egészen különös érzés volt a közelében lenni – mint egy patyolattiszta ablaküveg, úgy engedte át magán az isteni jóságot és szeretetet. Ezt nem lehetett nem érezni. Utolsó találkozásaink alkalmával már akkor könnyek gyűltek a szemembe, amikor megláttam őt… Nem tudtam parancsolni ennek a történésnek…
Roger testvér sírjánál
Tragikus halálának híre nagyon megrendített. Barátokkal, autóval utaztunk el a temetésére. Fájdalmas nap volt. A gyilkosság oka még nem volt feltárva, és érthető módon komoly biztonsági intézkedésekre volt szükség. A szeretet és béke helyét akkor kommandósok lepték el és a szertartás alatt végig harci helikopterek köröztek a magasban. Romániai rendszámú autóval érkeztünk, s kicsit féltem is attól, hogy ez nem lesz „előnyünkre” (ti. egy megbomlott elméjű román nő ölte meg Roger testvért). Ezzel ellentétben megkülönböztetett szeretettel fogadott mindenki. Elevenen él bennem a közösség két tagjával folytatott beszélgetés, akik a nagy fájdalmuk mellett felénk is tudtak erőt közvetíteni. Nem akarták, hogy megbélyegezve érezzük magunkat a történtek miatt.
A taizéi lelkiségtől elválaszthatatlan vagyok, és a taizéi közösség ma is nagyon fontos számomra. Nagyon boldoggá tett, hogy hasonló szemléletű társakkal sikerült több ízben is regionális taizéi ökumenikus ifjúsági találkozót szervezni Nagyváradon. Gyönyörű alkalmak voltak ezek, nem mellékesen a különböző felekezetű helyi püspökök és taizéi szerzetesek részvételével. Aztán egy kis megemlékező kötet is született. Akkor 25 éve volt, most pedig már 30 éve annak, hogy mi, romániaiak is elkezdtünk járni a taizéi közösség által meghirdetett bizalom zarándoklatán. Laudate Dominum!
Ozsváth Judit
