„Ha folytatni fogjátok az igazságtalanságokat, akkor Isten zene nélkül hagy”. Ebben a Cassiodorustól származó idézetben látta Ennio Morricone, a július 6-án 91 éves korában elhunyt nagy zeneszerző összefoglalva az a lelki látásmódot, melyet zenei alkotásaiba belevitt. „Számára a zene nem csupán esztétikai, hanem etikai kifejezésmód is volt” – mondta róla Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke. Ő ismertette meg a neves zeneszerzővel az ókori római államférfi, majd később szerzetes és Calabriában az első keresztény egyetem alapítójának idézett mondását. Ravasi bíboros a zeneszerzővel az elmúlt években kölcsönös tiszteleten alapuló baráti viszonyt ápolt. Számos alkalommal találkoztak és sokszor beszélgettek a zenéről, amelynek a bíboros nagy pártfogója. Számos karmester, zenész ismerőse van Ravasi bíborosnak, Morriconéval is sokszor beszélgettek a hitről. „Embersége azonnal megnyilvánult, szeretett meghallgatni és szeretett kihívások elé állítani. Az utóbbi időben különösen érdekelte az eszkatológia, valószínűleg érezte, hogy az utolsó évei ezek” – idézte fel a bíboros az olasz La Stampa/Vatican Insider oldalnak adott hosszabb interjúban.
Ravasi bíboros nyújtotta át 2019. április 15-én, nagyhéten, Ferenc pápa nevében azt az aranyérmét, melyet nem csupán a kultúra, hanem a hit mellett tett tanúbizonyságáért kapott Enrico Morricone. A kitüntetést Ferenc pápától kapta, akit a zeneszerző annyira tisztelt, hogy egy új művet, Ferenc pápa miséjét írta a tiszteletére. A művet a jezsuiták felkérésére szerezte, 2015-ben a rend visszaállításának kétszázadik évfordulójára, amit a római Il Gesù-templomban ünnepeltek. „Azt akarta, hogy művét a Szent Péter-bazilikában is előadják” – mondta Ravasi bíboros. „Nem sikerült: azon kívül, hogy nagyon hosszú mise, különleges környezetet kívánt meg, nem szigorúan a liturgiáét. Kissé szomorú volt emiatt.”
Ennio Morriconénak volt alkalma személyesen találkozni Ferenc pápával, s megmutatta neki a partitúrát. Azt mesélte, hogy akkor a pápával együtt ejtett is pár könnyet.
A Missa Papae Francisci című zenemű volt az egyetlen mise, melyet a sokoldalú lángelme írt, aki Oscar-díjas is volt és több mint 400 filmzenét (több filmtípusra is) komponált. A „szent” teljes életművén végigvonul, felismerhető rajta az a lelki dimenzió, amely beleivódott az életébe, minden művébe. „Vallásos témában minden kétséget kizáróan elmondható, hogy a megismertebb műve a Misszió című film zenéje, Roland Joffé 1986-os alkotása. A film zenéje, alaptémája sokak fülében visszacseng ma is. „Nagyon érezte azt a filmet” – mondta Ravasi bíboros, említve azt is, mekkora szenvedély vezette Morriconét mindenben, amit tett.
A lengyelországi Kielceben kapott egy olyan kitüntetést, amelyet a Szentszék kultúrembereknek ad, ott „az Auditoriumban egy oratóriumot vezényelt II. János Pál pápának, akihez közel érezte magát. Olyan energiával vezényelt, hogy meghatódtam,”
„A maga módján Morricone hívő volt. Hívő, és kretív” – mondja a bíboros. „Hagyományos vallásos nevelésben részesült, de nem tradicionalistában. A liturgia iránt különös érzéke volt, ragaszkodott hozzá, egyes papok különösen megérintették a lelkét. Mindezekkel együtt megvoltak a maga kételyei, szerette, ha bizonyos kérdésekkel szembenéz a személyes beszélgetési alatt. Az utóbbi időben a kereszténységen túl az életről alkotott felfogásról beszélgettünk. Legutóbbi éveiben Istent vonatkoztatási pontként élte meg, feleségével, Máriával együtt, aki nagyon hívő asszony.” Ravasi bíboros egyszer meghívta Ennio Morriconet, hogy a Kultúra Pápai Tanácsának egyik plenáris ülésén szólaljon fel. „A világ minden részéről jelen voltak jeles személyiségek. Mindenki ismerte, a jelen lévő püspökök és a tanácsadók is, akiknek nem voltak direkt zenei kötődésük, azok is. Képes volt arra, hogy olyan zenét komponáljon, ami igényes, de nem túlbonyolított. Úgy emlékszem vissza felszólalására, mint amely ragyogó, átható volt és együtt gondolkodásra késztetett. A látás és a hallgatás közötti kapcsolatról beszélt. Számára a zene a látás és a hallás összefonódása volt. Ebben az értelemben zenéje a belső lelkiség mély kifejeződése.
2019 tavaszán Emberközelben rovatunk egyik interjúalanyának, Náray-Geréd Emőkének – aki énekesként több ízben részese volt Ennio Morricone koncertturnéinak – tettük fel a kérdést: hogyan emlékszik vissza ezekre az alkalmakra, milyennek látta közelről a nagy zeneszerzőt? (A teljes interjú ITT olvasható.)
Ez volt a negyedik Ennio Morricone-koncertturném (ez összesen 21 koncertet jelent). Most Krakkóban, Berlinben, Budapesten és Prágában léptünk fel. Megtiszteltetés, hogy a debreceni Kodály Kórussal és a Nagyváradi Filharmónia Énekkarával együtt dolgozhattunk a Maestróval. Az első koncertem volt a legemlékezetesebb, 2015 márciusában. Ekkor többször is könnybe lábadt a szemem, megható volt az első telt házas arénás élmény, és ahogyan a közönség köszöntötte a zeneszerzőt. Példaértékű számomra, hogy Ennio Morricone felesége, Maria néni minden koncertjére elkíséri, a színpad mellett hallgatja és bátorítja a már 90 esztendős férjét. Ennio Morricone közvetlen, egyszerű ember. Bár sokat jár külföldre turnézni, nem költözött el az otthonából, Rómában élnek.
Kilencvenegy éves korában elhunyt a nagy olasz zeneszerző, Ennio Morricone
Hétfő hajnalban elhunyt Ennio Morricone világhírű zeneszerző. A 91 éves mester egy római kórházban hunyt el, ahol egy elesés miatt ápolták. Az Oscar-díjas zeneszerző temetését szűk körben tartják. Ferenc pápától 2019-ben megkapta az Arany Medált kivételes zenei munkásságáért.
A filmtörténet egyik legnagyobb zeneszerzőjét veszítette el a világ július 6-án, hétfőn. Hajnalban hunyt el egy római klinikán, a hit vigaszával – adta hírül a család ügyvédje. A mester az utolsó pillanatait is tiszta elmével, nagy méltósággal élte meg. El tudott búcsúzni feleségétől, Máriától, aki magánéletében és szakmai karrierjében egyaránt hű társa volt egy életen át, elkísérve őt a végsőkig. Temetését szűk körben tartják, tükrözve Ennio Morricone szerénységét,a mely élete minden pillanatát jellemezte.
Mattarella elnök részvétnyilvánítása
„Ennio Morricone halálával egy érdemes és zseniális művészt veszítettünk el” – írja Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök. Kifinomult és népszerű zenészként jellemzi a nyilatkozatban, aki mély nyomot hagyott a XX. század második felének zenetörténetében. „Filmzenéin keresztül hozzájárult Olaszország presztízsének terjesztéséhez és erősítéséhez a világon.”
Zene és hit
2019-ben Ferenc pápától kitüntetést kapott: pápasága arany medáljával jutalmazta Morricone rendkívüli művészi munkásságát, amelynek vallásos mozzanatai is voltak. Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke nyújtotta át a díjat az idős mesternek. A bíboros most egy Twitter-üzenetben fejezte ki részvétét Morricone özvegyének. Szerető együttérzéséről biztosította Máriát és a hozzátartozókat, akik az elhunyt zeneszerzőt gyászolják. „Isten oltalmára bízom őt, hogy fogadja be őt a mennyei harmóniába, talán megbízva egy partitúra elkészítésével az angyalok kórusa részére.” Ennio Morricone tavaly mondott búcsút a színpadnak, majd váratlanul elfogadta a karmesteri felkérést egy vatikáni hangversenyre, a VI. Pál-teremben. „Nem mondhattam nemet” – mondta akkor a világhírű mester.
Zenei pályája és a kezdetek
Zenei érdeklődését trombitás édesapjától örökölte. Első darabjait hatévesen írta, kedvence Weber A bűvös vadász című operája volt. Konzervatóriumi tanulmányait trombita és zeneszerzés szakon végezte. Előbb a színház, majd a tévé és a rádió számára dolgozott, filmzenét az ötvenes évek közepén kezdett írni. Egykori iskolatársa, a rendező Sergio Leone 1964-ben kérte fel, hogy komponáljon zenét Egy maréknyi dollárért című filmjéhez.
Egy év, 26 filmzene
A mozik 1968-ban mutatták be a Volt egyszer egy Vadnyugatot, s ez az év lett pályafutásának legtermékenyebb esztendeje, még 25 filmet láthatott a közönség az ő muzsikájával. Ez a műve lett minden idők egyik legkelendőbb instrumentális filmzenéje, amelyből több mint tízmillió példány kelt el, A Jó, a Rossz és a Csúf filmzenéje a második helyen áll a valaha komponált legjobb filmzenék Top 200-as listáján, A misszió kísérőzenéje pedig 1986-ban aratott világsikert.
Meghódította az amerikai filmipart
Bár sohasem hagyta el végleg a hazáját, a legnagyobb hollywoodi rendezőkkel dolgozott együtt. Írt zenét filmdrámához, vígjátékhoz, kalandfilmekhez, horrorhoz, akciófilmhez, politikai krimihez, hollywoodi szuperprodukcióhoz, történelmi és életrajzi filmekhez egyaránt.
Díjak, elismerések
Öt alkalommal jelölték Oscar-díjra mielőtt 2007-ben megkapta az amerikai filmakadémia kitüntetését életművéért. 2016-ban negyven év elteltével visszatért a western műfajához, és nyolcvanhét évesen, hatodik jelölését sikerült a kategória Oscarjára váltania, megkoronázva ezzel több mint hat évtizedes, hosszú és sikeres pályafutását. Művészeti tevékenységét az Oscar-díj mellett számtalan kitüntetéssel ismerték el. Több BAFTA- és Golden Globe-díja van, megkapta a Grammy-, a Polar-díjat, az Európai Filmakadémia (EFA) életműdíját, a francia Becsületrend lovagi címét. 2016 óta csillaga díszíti a hollywoodi Hírességek Sétányát. Magyarországi koncertje alkalmával 2017-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
Több magyar filmhez is írt zenét
Pályafutása során nem egy alkalommal dolgozott magyar művészekkel: zenét szerzett Gyarmathy Lívia A csalás gyönyöre című alkotásához, a Perlasca című olasz-magyar háborús drámához, a Koltai Lajos által fényképezett Malena és Az óceánjáró zongorista legendája című olasz filmhez, valamint az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényéből készült, Koltai által rendezett filmdrámához. Több koncertturnéján dirigált magyar zenekarokat, fellépett a Győri Filharmonikus Zenekarral, a Modern Art Orchestrával és a debreceni Kodály Kórussal is.
Nemcsak filmzenéket szerzett
Minden idők egyik legnagyobb hatású filmzeneszerzője több mint száz klasszikus zeneművet komponált, egyebek közt Kantátát Európáért, szimfonikus műveket, továbbá versenyművet trombitára, vonósokra és ütősökre. 2015-ben misét írt Ferenc pápa tiszteletére, a bemutatón maga vezényelte a művet a jezsuiták Róma belvárosában lévő főtemplomában. 2016-ban Morricone 60 címmel jelent meg válogatás pályafutásának elmúlt hatvan évében komponált műveiből. Az idős mester – aki még néhány éve is úgy nyilatkozott, kottapapírt tart az éjjeli szekrényén, hogy ha eszébe jutna egy dallam, le tudja jegyezni – 2017 szeptemberében bejelentette, felhagy a komponálással, s utolsó kísérőzenéjét Giuseppe Tornatore filmrendezőnek írja, a karmesteri pálcát viszont még nem teszi le. (Forrás: MTI/Vatican News)