- Nem szeretünk végidőket élni. Mi leginkább a jelent szeretnénk tartósítani, örökkévalósítani. Mi a jelent szeretnénk élvezni illetve a jelen urai akarunk lenni. Urai… azaz kis istenei szeretnénk lenni…
- A végidő azt jelenti, hogy valaminek az ideje véget ért. Valami… amit élveztünk, aminek urai szerettünk volna lenni…
- A végidő azt is jelenti, hogy valamiről lekerül a lepel. Lekerül a lepel… ami annyit jelent, mint revelatio… más szóval apokalipszis… Vagyis az igazság fényében kiderül a valóság és a hazugság. Talán épp ezért félünk a végidőtől.
- Valaminek, valamiknek urai, kis istenei lenni… Isten az, aki a jelen és az örökkévalóság ura. Isten fényében világossá válik mindaz, hogy egyik isten sem Isten…
- A kis isten és az arra való törekvés mindig hazugságot és hatalmi, befolyásolni akaró érdeket szolgál. A hazugság viszont valójában mindig szolgaság.
- Szolgaság… Csak az igazság, a lepleződés tesz szabaddá. Ez valójában a szolgaság végidejét jelenti, ugyanakkor az igazság, az igaz, tiszta élet ragyogását.
- Ahol az érdeket, a hasznosságot az igazság fölé helyezik, amint ez a meghasonlott ideológiák esetében is történik, ott az ember rabszolgája lesz a hasznosságnak és azoknak, akik arról döntenek, hogy mi számit hasznosnak.
- Éppen ezért van szükség a lepleződésre, amely megfosztja az isteneket a hamis ragyogásuktól és hatalmuktól, és rámutat az „igazságukra”, vagyis érthetővé teszi azt, hogy milyen viszonylagos igazságok, érdekek, hatalmak állnak mögöttük.
- A végidő, a lelepleződés a kis istenek halálát hozza el. Azok halálát, akik életet hazudtak, de valójában az igazi élet halálára törekedtek. Éppen az igazság fosztja meg őket istenségüktől és okozza a bukásukat.
- Bukás… Ha már bukás, akkor a végső erejükkel a teljes összeomlás, a nagy temetés rendezői is ők akarnak lenni… De nem kell aggódni!
- Az, aki maga az Igazság… az Élet, már legyőzte a világot és annak fejedelmeit.
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM
