- Működése kezdetén az Úr Jézus azzal lépett föl, hogy „higgyetek bennem”, és akkor beléphettek az Isten országába, vagyis Isten nyugalmába.
- Mi az Isten országa? Isten országa nem egy gazdasági egység, terület, hanem Isten országlása, uralkodása… Isten nem úgy uralkodik, mint egy kényúr, hanem úgy, hogy szeret. „Puha kötelékekkel”, a szeretet kötelékeivel vonz magához minket az Úr. Egy abszolút mély és kizárólagos kapcsolatba lépett velünk Isten az ő Fia által.
- Sabbat… nyugalom… isteni nyugalom…
- Az Úr Jézus azt mondja, hogy „az Emberfia ura a szombatnak is”. Ez azt jelenti, hogy ő, Jézus maga a nyugalom… amire annyira vágyunk… Ő az isteni nyugalom beteljesítője…
- „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” Bennem „nyugalmat talál lelketek” – mondja az Úr. (vö. Mt 11, 28-29)
- Mily kedvesen, szívet-lelket bátorító hangon szólít az Úr: „Jöjjetek hozzám mindnyájan…” Nem csak egyeseket hív, másokat meg nem, hanem mindannyiunkat. Tehát engem is… Nem valahová… hanem önmagához…
- Az hív, aki ismer engem… fáradt, csüggedt, görnyedt lényemet. Az Úr az, aki ismeri – jobban ismeri, mint én magam – a szívem-lelkem legmélyét. A Szív szólítja a szívet… a Forrás a szomjazót… Az Úr jobban tudja, mint én, hogy valójában mire van szükségem… Csak én kell, már végre felismerjem azt, hogy mindaz, amire leginkább szükségem van, azt csak az Úrban találhatom meg.
- „Jézusomnak Szívén megnyugodni jó… Elmerülni benne…” elmerülni… Benne… „A földi bánat már messze…” Uram… csak veled… és benned… mindörökre…
Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM
