Márk József ferences szerzetespap a csíksomlyói rendházban él, annak meghatározó alakja. Az idei rendkívüli körülmények közt lezajló ünneplés kapcsán arra kértük, ossza meg élettapasztalatát, hiszen ő megélt nehéz helyzeteket, ezért az ő értékeléséből azok is okulhatnak, akik még nem találkoztak efféle nehézségekkel, mint amilyeneket jelen pillanatban megélünk.
Rendhagyó húsvéti ünnepeket értünk meg. Nekem ez a 93. húsvétom, ferences szerzetesként és papként pedig a 63. A számok jelzik, hogy az erdélyi ferences közösségnek én vagyok a legidősebb tagja.
Sok örömet, lelkesedést, boldog napokat éltem át, de volt az életemben nyomorúság is elég. Három év nyugodalmas szerzetesi élet után jött a sorozatos üldözés, munkaszolgálat, a deportálás veszedelme. Négy évre meg kellett szakítani teológiai tanulmányaimat akadályoztatás következtében. Állandó bizonytalanság: mi lesz velünk? De nem ijedtünk meg, nem hátráltunk meg hivatásunkban. Mindig ott volt a tudatunkban, hogy fölöttünk van a gondviselő Isten. Ő valóban vigyázott ránk, nem hagyott el végleg. Az élet nehézségeiben szemünk előtt volt a keresztjét hordozó Jézus, aki erőt adott nekünk is az élet keresztjének viselésére. Jézus nem tette le a keresztjét azért, mert nehéz volt. Kivitte a Golgotára, fölfeszítve meghalt rajta, de megváltotta a bűnbe esett emberiséget. Ugyanígy a mi keresztjeink is lelkünk megváltására, üdvözítésére szolgálnak, ha hűségesek maradunk Istenhez, Jézushoz.
Korunk embere megszokta a biztonságos, kényelmes, kellemes életet. Ezért esik nehezére a súlyos megpróbáltatás. A jó élet javainak keresésében sok esetben elfeledkezett lelke üdvösségének kereséséről, biztosításáról. Ez egyben a gondviselő Istenről való megfeledkezés.
Sokan úgy gondolják, a vallás a jámbor, hívő embernek való, de ők megélnek ezek nélkül is. Üdvözülhet-e az ember Isten nélkül? Biztosan nem! Jézus megmondta: „Aki hisz, az üdvözül”. Hinni pedig mindent kell, ami Istentől van: az isteni kinyilatkoztatást, ami a próféták, ami szent Fia, Jézus Krisztus által, ami az apostok lejegyzése, vagyis az evangéliumok által, és ami az apostoli hagyomány által rank hagyatott, amit a kersztény egyház megőrzött, tanít kezdettől fogva. Ettől eltérni, ezt elhanyagolni egyenlő az örök boldogság elvesztésével.
Korunk súlyos megpróbáltatása annak a következménye, hogy az emberek nagy tömege elpártolt Istentől. Közép-Európa, Észak-Amerika kulturáltabb népei a vallásosság példái kellene legyenek. Milyen tudósítást hallunk ezekről az embertömegekről? Mind kevesebben járnak templomba, mind kevesebben gyakorolják az istenhitet annak törvényeivel. Csak idős hívek vesznek részt szentmisén, templomi ünnepségeken. Hol az ifjúság? Kitől tanulják meg a hit igazságait, Isten törvényeit, az örök üdvösség útjait? Jó volna ezekre felfigyelni, megoldást keresni, a problémán segíteni. Ezt pedig az istenhit útján lehet megtalálni.
A földkerekséget sújtó megpróbáltatás a megoldás keresésére indította a világot. Az államok vezetői minden áldozatot meghoznak, hogy valamiképpen megállítsák ezt a “koronás” veszedelmet. Sikerül-e vagy csak részben, a jövő titka. Ez a megpróbáltatás meggondolásra készteti-e a világot? Ugyancsak a jövő titka. Egy biztos, hogy a mindenható Isten előbb-utóbb eléri célját, hogy a földön élő ember elismerje Isten végtelen hatalmát.
A mai társadalom nagy megpróbáltatása a bezárt állapot – az időseknek majdnem teljes elzártság, a fiatalabb nemzedéknek részben. Nehéz a világnak ezt az igát viselni, de akik a törvényt hozzák és előírják, azok a népnek, a polgárságnak a legjobb akarói, védelmzői. Akár hívő, akár hitetlen, a szabályokat meg kell tartani. Így mutatja meg Isten, hogy az emberi életet nem lehet felelőtlenül élni. Az egyház életében is súlyos megpróbáltatást hozott ez a világveszedelem: bezárt templomban végezni az istentiszteleteket. Prédikációtól, szenségek vételétől elzárva? Még jó, hogy a hírközlő eszközökön láthatóvá lehet tenni. Már akinek van ilyen lehetősége. Hol vannak a szép búcsús ünnepségek, lakodalmak, temetések? Bizony még a hívő ember hitét is próbára teszi. De ne essünk kétségbe! Amit Isten eltervezett, azt végre is hajtja. Megvalósul Jézus jövendölése: „A pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Jézus mondja: „Aki hisz, az üdvözül.”
