Vasárnap, március 29-én délután kapta meg szerkesztőségünk azt a videóüzenetet, amiben Kovács Gergely a főegyházmegye papjaival és híveivel közölte hazaérkezése örömhírét. Alig egy nappal ezután arról hallottunk, telefonon kereste meg az egyházmegye néhány papját, hogy első kézből érdeklődjön, hogyan élnek és dolgoznak. Többeknek szerzett hétfőn, március 30-án meglepetést a gyulafehérvári érsek, azzal, hogy telefonon megkereste őket. A romkat.ro tőle kérdezte, kiket hívott fel.
Tudom mit jelent hosszasabb időre idegenben lenni – mondta a romkat.ro kérdésére Kovács Gergely érsek –, főleg ilyen nehéz körülmények között, amikor kijárási tilalom van. Ezért elsőként az otthonuktól távol lévő, a vörös zónában, Rómában tanuló két papomat és egy kispapomat hívtam fel, hogy érdeklődjem hogylétük felől. Örömmel hallottam, hogy jól vannak, jó a kedvük, igyekeznek tanulni. A kollégiumban minden munkát ők végeznek a takarítástól a mosogatásig, hiszen a személyzet nem jár be dolgozni. Mindjárt utána az elöljárókkal, a két római kollégium rektorával is beszélgettem, megköszönve a gondoskodást. Majd a gyulafehérvári szeminárium rektorát hívtam, aki épp együtt volt a vicerektorral és a lelkivezetővel, rózsafüzérimádságra készültek. Érdeklődésemre elmondták, hogy kispapjaink ugyan nincsenek Gyulafehérváron, hanem otthon vannak, de a tanítás online zajlik. Kértem, hogy adják át üdvözletemet a fiúknak, és azt az üzenetet is, hogy imádkozom értük.
Főegyházmegyénk területén, tudtommal, Sepsiszentgyörgyön és Déván a legkritikusabb a helyzet. Felhívtam a sepsiszentgyörgyi öt plébánia lelkipásztorait és a kórházlelkészi szolgálatot ellátó szentivánlaborfalvi plébánost, majd a dévai ferences atyákat. Valamennyien jól vannak, igyekeznek továbbra is végezni a lelkipásztori munkát. Öröm volt hallani, ahogy megosztottak párat a kezdeményezéseik közül, ahogyan próbálják keresni az új módszereket, lehetőségeket. Tudatában vannak a veszélynek, aminek lelkipásztori szolgálatuk által ki vannak téve, de igyekeznek odafigyelni az idős és legrászorulóbb híveinkre, valamint a hitoktatás, a különböző felkészítők folytatására, minden lelkipásztori területre. Valamennyiük szavából visszacsengett a „non recuso laborem“.
