Az értelemkeresés műhelyét is hozta a szatmárnémeti Szentlélek-plébánia Merk Mihály termében február 29-én tartott bibliás találkozó. A Szentírás Prédikátor könyve állt a figyelem középpontjában, ennek kapcsán tették fel kérdéseiket és kerestek válaszokat a résztvevők.
Találkozójukat képmeditációval indították, ezután hangzottak el a bevezető gondolatok, majd Vojtku László plébános tartott előadást, amelyben igyekezett minél több oldalról megközelíteni a könyv megírásának körülményeit, kifejteni annak gondolatiságát.
A Prédikátor könyve az előre elrendeltség, az önmagába visszatérő világ, az élet értelemnélkülisége gondolataival küzd, megjelenítve így megírása korának dilemmáit – elemezte Vojtku László előadása elején. Minden hiábavalóság; mi haszna az embernek minden fáradozásából; nincs új a nap alatt – olvashatjuk a könyvben. Ugyanakkor írója már felmutatja a bölcsesség alternatíváját az életre. Felismeri, hogy a világban jelen van Isten akarata, a Mindenható törvénye, és kimondja, hogy az ember akkor cselekszik helyesen, ha ezek szerint rendezi be életét. Ószövetségi könyvként nehezen szakad el a gondolati környezettől, a keresztény ember ugyanakkor már ismeri az evangélium tanításait és tudja, hogy a földi élet előkészítője a Krisztus által megvalósuló örök életnek. Az evangéliumban számos üzenetet találunk az élet Istennek való szentelése, odaadása általi beteljesülésre. A Prédikátor könyve ugyanakkor ma is érvényes, hiszen a ma emberének is lehetőséget ad, hogy kimondhassa félelmeit, kételyeit és fájdalmait, így pedig a mindenkori ember egyik legalapvetőbb igényére válaszol.
Bele van kódolva az emberi létezés alapjaiba, emberi természetünkbe a vágy, hogy fontosak lehessünk valakinek, hogy életünknek értelme legyen. Ha nem így történik, akkor gyötrődünk – hangsúlyozta előadása végén Vojtku László.
A résztvevők kérdések alapján gondolkodtak el kisebb csoportokban a Prédikátor könyve hozzájuk közeli gondolatairól, szerepjátékban próbálták az írót megérteni, neki kérdéseket feltenni és tőle válaszokat kapni, majd megfogalmazták végkövetkeztetéseiket: tetteink, fáradozásaink mind hiábavalóak Isten nélkül; életünk minden tettének csak úgy van értelme, ha azokat Isten dicsőségére végezzük; élünk, cselekszünk, alkotunk, majd meghalunk – mindez fájóan hiábavaló, üres és gépies, ha Isten nem hatja át az egészet, illetve ha közben az üdvösségünket elveszítjük.
A szatmári egyházmegye sajtóirodája
