Forrnak az indulatok. Ezt is megértük, hogy mások sütik a székely kenyeret. A kilencvenes évek elején a bukaresti román azért sírt, hogy magyar lisztből sütik az övét, tehát milyen megalázó dolog, hogy ő magyar kenyeret eszik. Néhány éve meg az volt a gond, miért tordai cég süti a székely gyerekek kiflijét?…
Keverednénk is, de a tradíció is fontos lenne. Volt valamikor rendtartó székely falu, aztán… tönkretette a birodalom. Volt magánbirtok, azt szétverte a kommunizmus. Kellett emelkedni is a társadalmi ranglétrán, városra költöztünk, hogy élvezzük annak minden áldását. Most már nem kell túrni a földet. Szabad világ van, csak közben a szövet szétmállott, sem a hazafiság, sem a hit nem tartja össze. A zsebünk diktál, s a kapzsiságunk. Esszük a török paradicsomot, a marokkói és lengyel murkot, a kínai fokhagymát.
Egy vásárhelyi kisboltban betűzgettem az árucímkéken a termékek hovatartozását. Tizenhét országot számoltam össze. Magyarországon kívül. Vásárolunk a „kaflandban”, a „lidliben”, s az „osanban”, miközben székely termék alig van polcainkon. A helyi piacot megölték. Londonban vécét pucolunk, s az árából használt mercit veszünk, de itthon több száz ház bedeszkázva áll. A cigánynak, a románnak is szívesen eladjuk az ősök házát, földjét, ha az többet ad érte. Hiszen szeretni kell mindenkit. Minket ne rasszistázzon senki. Elég volt egyszer a holokauszt…
Azt talán nem lehetne – igaz, nem közgazdasági kategória –, hogy visszafogjuk mohóságunkat és beérjük kevesebbel is? Hogy előállítsunk magunk mindent, itthon, ne kelljen másokra szorulnunk, a liberalizált piac ellenére sem? Belátom, nagyon naiv a kérdés, de akkor is… Persze az életösztön még dolgozik, annak ellenére, hogy már szinte az utolsókat rúgja. Az elmúlt 30 év arra bizonyság, hogy az „állambácsi” sem old meg semmit.
S amíg a magát érdekvédő szövetségnek nevező alakulat a cipőfűzőjét bogozza, addigra a vonat elment… Aztán, ha benövi a fű az udvarunkat, és a tavaszi fecske, amikor hazahozza családját, már otthonosan mozgó idegeneket talál benne, – akik más nyelven köszönnek rá, még akkor is, ha katolikusok –, na, akkor aztán felébredünk. De az keserű és késő lesz.
A napokban láttam a Bazi nagy francia lagzik című francia filmvígjátékot. Inkább elszomorodtam, mint nevettem rajta. Tökéletes látlelet: a négy lánynak négyféle nemzetiség-vallás jutott osztályrészül. A szülőknek égből pottyant egy arab, egy zsidó, s egy kínai vejük. De a legizgalmasabb meglepetés akkor érte őket, amikor a negyedik lányuk egy afrikait szerzett magának. Aztán azzal vigasztalták magukat, hogy az legalább katolikus. Mint a ceyloni pékek.
Nemsokára jönnek a nepáliak is. Az állásközvetítő is jól jár, az unióban is egy jó pont. A székely is elgondolkodhat: vajon többet ér neki az ezer eurós külföldi fizetés, vagy együtt szenved honfitársaival itthon, ötszázért, akkor is, ha egyik napról a másikra él?
Mert csak az egyik változat marad. Ha meg kell a jólét, akkor ez az ára. S mellé egy csésze tea.
Ó irgalom Atyja, ne hagyj el!
Sebestyén Péter
This is the way, de hála a magyar migránspolitikának félerősödőben van a xenofóbia, az embergyűlölet, az irigység, az elzárkózás, a félelem, és újabb lapokat csatolunk az emberi butaság kultúrtörténetéhez. Azonban aminek be kell következnie, az be fog következni, aminek meg kell történnie, az megtörténik, bármennyire is ellenkezünk, s erre már számtalan példa volt az emberiség rövid történetében.
„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” – feltéve, ha fehér ember és magyarul beszél.
Mélyen felháborító és sértő, és elszomorító, hogy egy ilyen írás megjelenhet a romkat.ro-n. Kacsó Edith, újságíró
Ha kifejtené azt, hogy mi a sértő, felháborító és elszomorító ebben az írásban, akkor még lenne is értelme a hozzászólásának. Más esetben ha fáj a realitás pontos feltárása, akkor az igazság szeretetét ideje lenne hagynia Önben, hogy növekedjék. Szente Joseph, realista
Remelem sokan olvassak el !!! Mert igaz!! Minden szava!
Előbb talán Embernek kell(ene) lenni, azután fehérnek, székelyek, romának vagy magyarnak. És utóbbi akkor nem is számítana ennyire.
Csatlakozom az előttem szóló többséghez, és gratulálok nekik! Szégyen ez a primitív, provinciális, nevetségesen ostoba betűhalmaz.
Ez lenne az erdélyi magyar római katolikus egyház hangja? Akkor inkább hallgasson el! Ez a középkor, nem a 21. század. Ferenc pápa mintha nem így gondolkodna.
azt hiszem az ilyen megnyilvánulások hiteltelenítik el az igazhitű katolikusokat, akik pedig igyekeznek Jézus tanítását követni, de akik számára annyira nehéz magukat távoltartani egyházi emberek eféle megnyilvánulásaitól. gyűlöleltre nem lehet szeretetet építeni. dönteni kellene. s ha marad a gyűlölet, nem tisztességes jézusi köpenybe bújni..
„Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34)
A vélemény és az ítélet között nagyon nagy különbség van. Véleményhez mindenkinek joga van, de ítélkezni csak az teheti aki hibátlan. A migráncspékekkel meg az a helyzet, hogy ők egy politikai katyvasznak az áldozatai. Nem maguktól jöttek ditróba péknek viszont ezzel épp a ditróiak lehetőségét veszik el, hogy jobb bérezési szintet tudjanak kiharcolni. A humanitárius szerepben is leginkább azok szeretnek tetszelegni akik nagyon távol állnak az eseményektől, mert az aki benne van az legelőször a maga baját nézi. A fenti innen-onnan összeszedett idézetek pedig épp arra vallanak, hogy nincs az illetőnek mondanivalója, csak kötekedhetnékje.
[…] pékmesterek felett, és pálcát törnek a pálcatörők felett is. „Forrnak az indulatok”, írta Sebestyén Péter, miközben írása további indulatokat generált. A sajtóban és a közösségi […]
Kedves hozzászólók!
Emlékszem, néhány évvel ezelőtt ugyanígy, a melegekkel kapcsolatosan is nagy indulatvihar volt, még az Érsek úr ellen is, aztán elült. Aztán az udvarhelyi „megfagyott kislány” ügyében mentek neki egyesek az egyháznak, ez a jég is elolvadt. A családról szóló népszavazás ásta árkokat sem sikerült betemetni. Ott is az egyház volt az oka, hogy felült a xenofóbia szekerére. A pápalátogatás nyomán felizzott hangulat is alábbhagyott. „Ég és föld elmúlnak, az én igéim el nem múlnak” -, mondja a MI Urunk Jézus.
Egy kabaréban elhangzott aforizma jut eszembe: akinek nincs földje, magára vessen…
Köszönöm, hogy véleményüket megosztották a romkat.ro olvasóival. pp+!
Kedves Sebestyén úr, a MI Urunk melyik igéje buzdít idegengyűlöletre? Vagy bármilyen gyűlöletre? A „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” nem azt jelenti, hogy szeressük, aki félig a barátunk, hanem hogy azt is szeressük, akik egy kicsit sem a barátunk.
Ha már tényleg ennyire elvagyunk telve a keresztény szellemmel, had idézzek egy rövid részt a Máté evangéliumából. Külön kiemelném azt a részt, hogy:”Idegen voltam, és befogadtatok” Ha a cikk írójának van egy pici hite is, akkor remélem tudatában van annak, hogy esélye sincs arra, hogy Isten színe elé kerüljön….
Az utolsó ítélet.
31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 41Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. 42Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 43Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 44Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 45Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 46Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.
KEDVES SEBESTYÉN PÉTER,
LEHET ÖNT EGY FILM RÁZTA MEG ENGEM AZ ÖN ÍRÁSA S EZ A PONT AMIKÓR AZ EMBER HÁTAT FORDIT A IDEGENGYŰLÖLŐ KATOLIKUSOKNAK. Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. (Esterházy Péter idézet)
Kedves Endre, az ön által idézett mondatot pont a szerzője hilelteleníti.
Kedves Attila az említett evangéliumi történet ebben az esetben nem indokolt és nem is releváns. Emlékszik talán a kerítéses cirkuszra vagy a tápos cirkuszra? Na , azért. pp
Esterházy Péter személye HITELTELENÍTI a mondanivalóját. Mondja Sebestyén Péter. :)))))
Kedves erdot, talán emlékszik, mit írt a híres író az „Így gondozd a magyarodat”…-ban? Vagy emlékszik, mi lett, amikor kiderült, hogy az író apja is besúgó volt? Úgyhogy: csendesebben vigadjanak…mondá a költő.
„Igen.” (W. Shakespeare: Othello, a velencei mór. Ötödik felvonás, II. szín)
VI. Pál pápa a Populorum progressio kezdetű enciklikájában máig aktuális ajánlásokat fogalmazott meg, közvetlenül a második vatikáni zsinat utéán már ami a társadalmi igazságosságot illeti. Ebben többek között arról is beszél, hogy a szegények könnyen fellázadhatnak a gazdagok ellen, ha érzik az igazságtalanságot. Ezért hívja a keresztényeket az együtt gondolkodásra és cselekvésre.:”megszólítunk, buzdítunk mindenkit, aki az iparosítás kezdetén járó fejlődő országokba megy dolgozni, műszaki szakembereket, kereskedőket, vállalati igazgatókat, szervezőket. Nagyon valószínű, hogy hazájukban érzékeny szociális lelkiismerettel megáldott emberek: akkor hát miért alacsonyodnak le a csak saját érdekére tekintő individualizmus barbár színvonalára, amikor egy fejlődő országba mennek, hogy ott dolgozzanak? Hiszen osztályrészükül jutott szerencsés helyzetük inkább arra kellene ösztökélje őket, hogy a társadalmi haladás és az emberi fölemelkedés élenjáró munkásaivá váljanak mindazokon a helyeken, ahol tevékenykednek. Sőt, pontosan az S kifinomult üzleti szimatuk lehetne az, ami a gazdaság megszervezésénél ötleteket ad ahhoz, milyen utakon-módokon tehető gazdaságosabbá a bennszülöttek munkája, hogyan lehet kiváló szakmunkásokat nevelni belőlük, hogyan lehet mérnökké és más vezető szakemberekké képezni őket, mivel lehet segíteni kezdeményezéseiket, hogyan lehet egyre magasabb színvonalú munkákat bízni rájuk, felkészítve Őket mindezzel arra, hogy a nem is távoli jövőben hajdani nevelőikkel együtt vegyenek részt a vezetés feladataiban. Mindezen-közben a vezetők és a beosztottak kapcsolatát természetesen a jogszerűségnek kell irányítania, a kétoldalú kötelezettségeket rögzítő törvényes szerződéseknek kell szabályoznia. Vagyis ne legyen senki, bárhol is él, igazságtalanul kiszolgáltatva a másik ember önkényének!”(70.)”..hatékonyan munkálkodjanak azon, hogyne pusztán az emberek értékrendjét és gondolkodásmódját járja át a keresztény életfelfogás, hanem az állam jogrendszerét és struktúráit is. [68] Bizonyos változások szükségszerűek, a jelen helyzet mélyreható megújítása elengedhetetlen. Akik mindebben részt vesznek, minden erejükkel azon kell legyenek, hogy a változtatásokat az Evangélium szelleme hassa át. Elsősorban a fejlett országok katolikusait kérjük erősen, hogy szakértelmüket és önzetlen segítő munkájukat ajánlják fel azoknak az állami vagy magánszervezeteknek, polgári vagy vallási társulásoknak, amelyek a fejlődő országokat sújtó nehézségek megoldásán fáradoznak. Biztosra vesszük, szívügyükké válik majd, hogy az élvonalában haladjanak annak a csapatnak, amely erejét nem kímélve fáradozik az erkölcsi renden alapuló, valóban igazságos és méltányos törvények megteremtéséért minden nemzetnél.”(81).
Tisztelt Sebestyén úr, Kedves Péter.
Elolvastam az írását. Nem tartozik ide, de a magam részéről én sem támogatom a mesterséges betelepítést, migrációt, de nem releváns, én mit gondolok. Írásában elég sötét képet fest, amit részben magam is hasonlóan látok. De, ha megengedi: én úgy vélem, amit ön leír, az egy folyamat vége. Ez a folyamat nem nehány napos volt, nem is néhány hetes. Tisztelettel kérdem: hol voltak, mit tettek önök, amíg ez a folyamat zajlott? Nem lehetséges-e, ha önvizsgálatot tartunk, hogy önök is részesei a folyamatnak?
Nem voltam ott és nem tudhatom, mint ahogyan nagyon sokan nem voltunk ott és nem tudhatjuk: de ha valóban megtörtént az, amiről a média beszél, és a Római Katólikus egyház kinevezett / kihelyezett „földi helytartója” a lakósságot kirekesztésre, gyűlöletre szította, ez igen súlyos, még akkor is, ha minden fent leírt szó igaz. Bizonyos ön abban, hogy a gyűlöletkeltés a jó út? Biztos vagyok benne, hogy nem. Ha meg nem, akkor kérdezem: MOST, amikor van egy gyűlöletes és szégyenteljes hangulat, MOST miért nem tesznek semmit, hogy ne a gyűlölet uralkodjon az emberek lelkében? Talán önnek van igaza. Én nem tudom, nem tudhatom, nem vagyok az ön ítélője.
Kedves István, a média vádjaira nem reagálnék. Gumicsontok. A közösségi médiát nem követtem. A fenti cikkben meg nem látok olyat, amit gyűlöletkeltésnek lehetne titulálni. Ezzel a szóval könnyen játszadoznak a híradások. Fel is hígították. Főleg baloldali hatásra. A többi meg a tágabb összefüggések jobb megértése érdekében született szomorú, prófétai jajkiáltás. Bízom benne, hogy a helyi közösség megtalálja a megoldást.
Kedves Péter, köszönöm válaszát. Értsem azt akkor, hogy az alábbi hír egyszerűen nem igaz? Kérnem, foglaljon állást egyértelműen: igaz vagy nem?
„[…] a tiltakozók élére a helyi katolikus segédlelkész, Biró Károly állt, aki – a ditróiak elmondása szerint – a vasárnapi szentmise végén hívta fel a hívek figyelmét az „idegenek” által hordozott veszélyre. Arra szólította fel a község lakosságát, hogy szerdán közösen fejezzék ki tiltakozásukat, és kérjék a helyzet megoldását a település polgármesterétől. […]”
Forrása: https://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/121546-bizonytalan-a-ket-sri-lanka-i-pekmester-sorsa-falugy-lest-tartanak-migrans-ugyben-gyergyoditroban
Én is ezt olvastam. Azt, hogy igaz-e, nem tudom. Nem voltam ott a szentmisén.
Egyébként a maszol-index páros sokszor egyházellenesre hegyezi ki ezen híreket-tárgyilagos, elfogulatlan tájékoztatás címén. De az elmúlt 30 év megtanított óvatosan bánni az ilyen hírekkel. Néhány napja már az új érsek romkat. ro-beli interjúját is úgy szemlézte valamelyik, hogy az legyen a lényeges a címben, hogy református volt. Ennyit a médiáról.
Számomra meg nem egy ilyen hír a lényeg, hanem a mélyebb összefüggések. A publicisztika műfaja is ezt kéri.
Nézze, a média hitelességével és pártatlanságával én is tisztában vagyok (legalábbis valamennyire). Én sem hiszek lassan mást, mint amit látok, s gyakran még azt sem (elég baj, hogy lassan mind Tamások lettünk). Félre ne értsen, nem a Római Katolikus egyházat akarom támadni, vagy kétségbe vonni, megkérdőjelezni stb. Szó nincs róla, sőt, én úgy gondolom – erre próbáltam picit utalni is, sikertelenül az első bejegyzésben – hogy ÉN úgy gondolom, hogy a „hagyományos” egyházaink TÖBB és AKTÍVABB szerepet kellene vállaljanak ebben a társadalomban, ahol az értékek hát… kaotikusak. Tehát nem az egyház ill. az egyházi tanítás – intézmény ami itt számomra kérdéses, hanem AZ ADOTT ESET. NEM mosom össze az adott esetet az egész egyházzal, de nagyon ingoványos talajon áll a dolog, mert a média és a médiafogyasztók (hát… úgy mindenki) igen. Ezért most nagyon állást kéne foglalni, szerintem, hogy egyszer s mindenkorra legyen világos: a Rom. Kat. egyház nem a kirekesztés vagy a megkülönböztetés híve. Én tudom, hogy ez most egy hálátlan dolog, de… ne adj’ Isten, hogy bizonyíték kerüljön elő (pl. mobiltelefonos videófelvétel), hogy valóban gyűlöletbeszéd hangzott el…
Ami a mélyebb összefüggéseket illeti, önnek teljesen igaza van, én is úgy gondolom, hogy a probléma gyökerével kell foglalkozni, nem tüneteket kezelni. Ezért marad a kérdésem: hol volt és van az önök szerepe a mélyebb összefüggések kezelésében, feltárásában stb.
Azt írja, nem követi a szociális médiát. Megértem, nem is kellemes hely. De elég bajnak tarom, hogy épp önök nem követik. Ti. lehet ignoráns lenni, ez rendben van, csak hát a „nyáj” az meg ott lóg a szóciális médiákon… hiába van a „pásztor” jó messze, ha a nyája már elbitangolt. Bocsásson meg, én így látom. Meggyőződésem, hogy a leprások közé se volt kellemes bemenni anno, mégis volt, aki megtette…
Hogy az új érsek református volt, azt nem azért emelte ki a maszol, mert azzal üzenni akart a katolikusoknak! Nem kellene mindent félreérteni, a sajtó nem generál semmiféle egyházi állóháborút a történelmi egyházak között. Pusztán arról szólt a híradás, azért lett hangsúlyosabb az, hogy református volt, mert ez, lássuk be, ritkaságszámba megy. Ami pedig az itteni publicisztikáját, és a szövege lényegének a mélyebb összefüggések indítóokú értelmét illeti, hát mit mondjak? Lehet, hogy ezt a mélyebb összefüggést néhány elhivatott klérikus, vagy egyházi holdudvarba tartozó személy pontosan érti, de a publicisztika, műfaji sajtosságainál fogva, szélesebb rétegekhez szól, azok pedig, széles körben elítélték az írását, nem ismétlem meg, hogy miért. Papként kissé militarista magatartása sem az egyháznak, sem az egyház, a Jézusi szellemiség megerősítéséért vívott harcában nem tesz jót.
Kedves Patrik, fölösleges mosdatnia a szerecsent. A militarista meg kifejezetten új cimke. Ajánlom hozzá Varga László püspök egyik előadását a szellemi harcról s az erkölcsről. Az elítéltéket meg úgy tűnik úgy érti, hogy elgondolkodtak rajta. Az álnevekről már nem is ejtenék szót. Hogy mi tesz jót, azt a Szentlélek eldönti. Már látszik mindenki munkája gyümölcse. Köszönöm észrevételét.
Kedves Sebestyén Péter, nem gondolja komolyan, hogy én itt szerecsenmosdatásba fogtam? Hogy az erdélyi magyar sajtónak erre van szüksége? És hogy én ebbe beálltam volna? Ön vetett fel, egy számomra elég marginális problémát az új érsek kapcsán, amire csupán reagáltam. Hogy én innen nézve, vagyis nem egyháziként, semmi problémát nem látok abban, hogy hangsúlyos lett azokban a cikkekben az is, hogy az új érsek valamikor református volt. Az ön megjegyzése ez ügyben hordozza magában a cenzúrázás igényének a csíráját, és szerintem ez sincs rendben. Ahogy az sem, hogy kommentfolyami szinten zajlik az egyházkritika, ami tulajdonképpen nincs is. Pedig jó lenne, ha lenne. Van politika, művészet, közéleti kritika, egyházi miért ne lenne? Helyette van az ösztönös tagadáskultúra, amibe az egyház is szépen beleállt, de vajon Jézus is ezt tette? Ami pedig a Szentlelket illeti: hát persze, én is ezt hiszem, de hogy ebben nekünk is van felelősségünk, embereknek, ez bizonyos. Jézus tökéletesedésre felszólító intelme talán éppen erről szól, hogy bár bűneink terhe alatt vagyunk, de éppen a Szellem által, lehetünk tökéletesek és úgy is járhatunk el. Az, hogy Ön szellemi militaristának tűnik, az nem újdonság. Voltam pár szentmisén, ahol kirekesztést súroló mondatai is voltak, ezért engem, tulajdonképpen a cikke nem lepett meg, és nem is háborított fel. Militaristának csupán a szabad véleménynyilvánítás okán neveztem, no meg azért, mert bőven vannak erre utaló jelek. Van itt egy kis baj: a klérus valóban nehezen viseli a kritikát, bezárkózik, és mindent ráfog, átutal a transzcendens problémamegoldás szektorába, de ez így sem nem progresszív, sem nem ésszerű. És végül az anonimitás kérdése: nem látok én semmi szitkozódni valót abban, ha valaki őrzi a nevét, különösen akkor, ha nem személyeskedik. Az a típusú hozzáállás, hogy csak akkor érvényes a vélemény, ha mögötte jól körvonalazódó személy áll, tulajdonképpen a kommunisták kedvelt módszere volt, és tudjuk, hogy miért. Mert ha valaki beazonosítható, büntethető is. Én meghívom Önt egy a kommunista örökségtől elrugaszkodó kalandra: tartsa érvényesnek az érvelésemet úgy, hogy közben a személyemet nem ismeri. Vagyis foglalkozzon inkább azzal, amit írok, és ne föltétlenül azzal, aki vagyok.
Kedves Patrik , nem érdemes tüzelni, és kérem ne mondja meg, hogy mivel foglalkozzam. A hit dolga nem is progresszivitás és nem is ésszerűség kérdése, inkább Krisztus követés. Ha meg egy pap kiállt a közösségért, akkor nem kell mindjárt kígyót-békát, rasszizmust kiáltani. Ez a hitetlen balliberális uszítás kézzelfogható jele. Tudom a dolgomat, s ezt a többi balos, rosszindulatú, egyházellenes kommentelőnek is mondom. Ha a fenti cikkben rejlő realitás, tényfeltárás nem tetszik, ki-ki nézzen a saját(leli) tükrébe. Hányják a borsót a saját falukra! pp
Kissè meddő a vita így, ha Ön az általam sem preferált balos propagandát látja mindenütt, minden èrvelèsben. De annyit mèg hozzáteszek: ha valaki valóban progresszív volt a maga korához kèpest, ès a világ szellemtörtènete szempontjából a világtörtènelemben, az maga Jèzus, akinek a buzdítására bíztatja az embereket (szentmisèn is). Vagy èppen nem.
Így igaz, ahogy mondja, vagy éppen nem. A haladás szót már évszázadok óta kibérelte a baloldal. Le is járatta. Elég ha csak a ommunizmusra gondolunk, amelynek módszereit és ideológiáját könnyedén átvette a tőke világuralma is. Egészen más természetű a lelki fejlődés, vagy a lelkiéletben való előrehaladás.
Úgyhogy anakronizmus Jézust progresszívnek tekinteni. Főleg az evangélium fényénél. Köszönöm a hozzászólásait. Szép napokat!
Tetten érhető indulatai csak a tehetetlenséggel, és táplált rögeszméivel magyarázhatóak. Azt írja, hogy én ugyan ne mondjam meg Önnek, hogy mit csináljon, miközben ennek még a kísérletével sem vagyok meggyanúsítható. Minden érvelésemre rásüti a balos ideológia bélyegét, miközben azt is elmondtam, hogy számomra az a típusú ideológia nem járható. Én egy katolikus ember vagyok, mint Ön, a szó egyetemes értelmében, de ha az a jövő egyháza, amit Ön itt a diskurzusában felvázol, hát az engem, katolikusként, rémületbe ejt. Nem a népegyháznak, hanem a Lélek egyházának van jövője, az avítt populizmus konzerválása egyházi szinten már rég az egyház ellen fordult úgy szellemi, mint üdvtörténeti téren Erre egyébként jó bizonyíték a ditrói eset. Az ottani segédlelkész éppen a többség vélt vagy valós igazával próbálja egybetartani az akolt, és nem Jézussal.
Kedves Patrik, semmilyen érvelését nem olvastam. Minősítgetésevel pedig nem ér el semmit. Az avítt populizmus csak egy újabb maszlag-címke, amivel önmagát jellegzetesíti. Ha meg a ditrói esettel kapcsolatban van mondanivalója, írjon egy saját cikket, s ne a fenti írást fikázza.
Az Ön minősítgetései sem érnek célba megnyugtatom, vagyis igen, de eredeti helyükre: vissza arra aki mondja. Hogy ez a valaki most éppen az egyházat képviseli, hát az nekem elég disszonáns. Militarista problémakezelése előbb-utóbb önmaga és közössége ellen fordul, ha még nem történt meg.
És végszóként hadd álljon itt: el nem tudtam volna képzelni, hogy egyházunk internetes oldalának kommentszekciója egyszer a véleményterror felülete is lesz. Most belátom, elég naiv voltam.
Sőt, mellé még papoktató is.
Hát Péter, a Patrik nevű hozzászóló tisztességesen, korrektül és nagyon értelmesen érvelt. A te válaszaid csak címkéző, színvonalban messze a Patrik hozzászólásaitól elmaradó dühkitörések. Apropó, hogy lehet az, hogy Jakubinyi érsek is veled ellentétesen nyilatkozott, az egyházmegye nevében elítéli a ditrói eseményeket és az uszító papot is. És kérdés az utolsó beírásod alapján, mégis a pap ki, hogy őt ne lehetne oktatni. A korlátlan tudás és az abszolút igazság tulajdonosa?
[…] amely nem csak a csoportban vagy vasárnapi szentmisén ellenezte a vendégmunkásokat, hanem az egyházi sajtó egyik írása is így járt el. (Ugyanott egy másik, a kérdést árnyaló írás is megjelent közben – szerk. megj.) […]