Kis Szent Teréz ünnepével a szatmári egyházmegye is megnyitotta a szentatya által ajánlott rendkívüli missziós hónapot – hangzott el a szatmárnémeti, Pálfalvai úti templom búcsúján.
Október elsején ünnepelte búcsúját a szatmárnémeti Kis Szent Teréz egyházközség. A búcsúmisén megtelt a templom a környező lakónegyedek híveivel és a távolabbról érkezőkkel. Schönberger Jenő püspök a szentmise elején a rendkívüli missziós hónapra irányította a hívek figyelmét: „Október elsején elkezdődik a Szűzanya őszi hónapja, és Kis Szent Teréz ünnepével a szentatya által meghirdetett rendkívüli missziós hónap. Hiszen Kis Szent Teréz a misszióknak is a védőszentje. Ő volt az, aki a szeretet apró tettei által törekedett az üdvösségre. Tanuljuk meg Kis Szent Teréztől ezt az egyszerű, őszinte szeretetet!”
Kis Szent Teréz életpéldája megtanít minket arra, hogy mindig bízzunk az isteni gondviselésben és ne aggodalmaskodjunk fölöslegesen, mert a legnagyobbnak tűnő bajban is ott van velünk az Isten – mondta a homíliában Seffer Dániel ugocsai esperes. „Próbáljuk meg felfedezni mi is, hogyan van jelen a gondviselés a mi életünkben. Csodálkozzunk rá arra, hogy Isten a görbe vonalakkal is tud egyenesen írni, kerülőutakon is elvezetni az ember életét oda, ahová nem is gondolnánk. A javunkra tudja fordítani a megpróbáltatásokat, a nehézségeket is. Nagyon sokan gondolják, hogy a szentek komor, szürke arcú emberek, akik egész nap böjtölnek, reggeltől estig imádkoznak, sohasem mosolyognak és nagyon távol állnak attól a valóságtól, amiben mi élünk. De Kis Szent Teréz nagyon is hasonlított hozzánk. Ez a törékeny, gyönge leány arra vágyott, hogy nagy hőstetteket vigyen végbe, elmenjen távoli országokba és hirdesse Krisztus tanítását, megtérítse az embereket. Misszionárius szeretett volna lenni. De aki egyszer belépett a kármelbe, az többé nem hagyhatta el. Mégis, Xavéri Szent Ferenccel együtt ő lett a missziók védőszentje. Új utat mutatott nekünk: úgy lett missziós, hogy imádkozott a keresztény hit terjedéséért. Mi magunk is misszionáriusokká, hithirdetőkké válhatunk, ha imádkozunk a misszió ügyéért. (…) Kis Szent Teréz példáján igyekezzünk a saját életünkben is felismerni Isten gondoskodó szeretetét. Hogy állunk mi ezzel? A tapasztalat azt mutatja, hogy hiszünk a gondviselésben, de mégsem élünk úgy. Ez onnan látszik, hogy túl sok félelem van bennünk, túl sokat aggodalmaskodunk. A gondviselésbe vetett hit azt jelenti, tudjuk, hogy életünk és szeretteink sorsa Isten kezében van és ott biztonságban van. Ne értsük félre, a hitünk nem szabadít meg a gondoktól, de megszabadíthat a félelmektől. Azáltal, hogy hisszük, Isten a gondokban is mellettünk áll, sikerülhet legyőzni a félelmet. Engedjük át magunkat a mennyei Atya vezetésének, bízzunk gondviselésében és fogadjuk el az ő kezéből a jót és a rosszat is, tudva, hogy Isten mindig a javunkat akarja.”
A szentmise végén Kinczel István plébános köszönetet mondott a helyi és zarándok hívek részvételéért, a búcsú előkészítésében nyújtott segítségért. A kijáratnál a hívek egy-egy könyvjelzőt kaptak a Ferenc pápa által a rendkívüli missziós hónapra ajánlott imával. Schönberger Jenő püspök arra kérte a híveket, imádkozzák ezt különösen októberben, de azon kívül is, egyesülve a Szentatya szándékával.
A szatmári egyházmegye sajtóirodája
