Nemrégiben Polcz Alaine egyik könyvét vettem le a polcomról. „Szocializálódunk a szerelemre, ahogyan a hitre is, de a szerelmet mégis valóságnak érezzük, mivel átéljük. Amit hozzáfűzünk, és amit várunk tőle, az gyakran illúzió. Mindenki úgy éli meg (már aki megéli), ahogy tudja, ahogy tőle telik. Ahogyan ő szeretni tud” – olvashatjuk az Egész lényeddel című kötetben. És ez vonatkozik az idősekre is.
Idősgondozással is foglalkozóként hiszek abban, hogy a szerelem kortalan, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy az idős emberek is lehetnek szerelmesek. Sokan hisszük, azért élünk, hogy szerethessünk és szeretve legyünk, a szeretetre pedig minden életszakaszban szükségünk van. Az időskori szerelemnek bizonyos helyzetekben prioritása is van, ezért mindenképpen beszélni kell róla, hiszen az intenzív szeretetélmény reményt, biztonságérzést nyújt a korosodónak.
Megtart a közös ima, nosztalgia
A következő, általam látott, tapasztalt történet éppen azt bizonyítja, hogy a vonzalomnak nem kell szükségszerűen elmúlnia öregkorban sem: három hónappal ezelőtt busszal utaztam, és egyszer felszállt egy idős nő. 75 év körüli lehetett. Szép frizura, smink, piros szövetkabát és köröm, kis elegáns táska. Mellettem foglalt helyet. Egyszer csak arra figyeltem fel, hogy nem is olyan messze tőle áll egy, nála néhány évvel idősebb, elegáns férfi, aki le sem veszi a szemét a hölgyről. Elmosolyogtam. Több megállón át nézte az idős nőt. Mosolyogtak egymásra. Ugyanannál a megállónál szálltak le. Az idős úr, ahogy leért, nyújtotta a kezét a hölgynek, majd kézen fogva indultak tovább. Megható volt a látvány. Ilyen az időskori szerelem.
Az időskori szerelmet nem kezelhetjük tabuként, nem gondolhatunk rá nem létező jelenségként. A ma emberére jellemző, hogy az összetartozás legkisebb jele nélkül rohan el a másik mellett az úton, ilyen kontextusban pedig felértékelődnek ezek a gesztusok. Ilyen példákat látva fiatalabbként tanulhatunk is az idősektől felelevenítés, érzelmek kimutatása terén, ami segíthet felnőttként a rohanó életmódban kicsit leállni és a valódi szükségletekre gondolni. Van olyan idős házaspár, akiknél a szeretet hatvanévnyi házasság után is ugyanúgy él: gondozóként minden velük töltött perc egy csoda, látva, hogy nem csak elviselik egymást, de még mindig szerelmesek. Idősként is ugyanúgy sok időt kell eltölteni kettesben, mint ahogyan azt a fiatal és középkorú felnőtteknek tanácsolják: a beszélgetés, nosztalgiázás csak erősíti a kapcsolatot. Emellett az említett idős házaspár minden reggel és este együtt imádkozik, hiszen a jó Isten közelségében könnyebb megtartani a szerelmet.
Támogassuk az idős szerelmest
Bátorítom azokat az időseket, akik mellett ott a társuk, hogy minden nap mondjanak valami szépet a másiknak. Emlékezzenek együtt vissza a házasságkötés pillanataira, lapozzák át a fotóalbumokat, adjanak hálát egymásért és az eddig együtt töltött évekért, a szerelem ugyanis nem múlik el, ha jelentőséget és prioritást élvez. De azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a szerelem idős korban is rátalálhat az emberre és fontos, hogy azt az érintett ne szégyellnivalóként, hanem új lehetőségként élje meg. Ha a szerelmet kortalanként fogjuk fel, fiatalabbként könnyíthetünk az öregeknek, ha támogatjuk őket, és nem lebeszéljük az új kapcsolatról a 60-80 éves családtagot, hozzátartozót.
Öregkorban hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy számunkra már lejárt életünk szerelmi szakasza, sokan elfogadják, hogy már nem lehet mellettük senki, és el is határozzák magukat a magány mellett. Viszont senki sem teremtődött magányra, annál inkább a boldogságra. Ha valaki 70-80 évesen találja meg új társában a boldogságot, lehet, hogy a hátralevő 10-20 év lesz élete legszebb és legörömtelibb időszaka. Fiatalabb családtagként, gondozóként a feladatunk az, hogy ennek a lehetőségétől ne fosszunk meg senkit, annál inkább legyünk mellettük, bátorítsuk őket. Ugyanakkor azt is szem előtt tarthatjuk, hogy az idősek szerelme érettebb: másként, más értékek mentén élik meg kapcsolatukat. Érdemes kezeskedni azért, hogy amíg lehet, a nevetés és a rácsodálkozás élménye ne kopjon meg valakiben.
Ferencz Emese
