EVANGÉLIUM
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?”
Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.
Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.” (Mt 9,14-17)
Új lelkületre van szükségünk, ahhoz, hogy igazán Krisztus-követőkké váljunk. Jézus nem az akkori vallásfokozatot akarta elmélyíteni, hanem annak teljességét akarta átadni, és ez a mára is igaz. Ez az új lelkület a hitet foglalja magába. Mennyire növekedik, élő és eleven bennem az Isten ajándéka? A hit mindenképp Isten ajándéka és Jézus jelenlétét feltételezi, azért kell komolyan vennünk a talán „idejétmúlt” böjtöt, mert segít megfékezni a bennünk éledező rosszat és szeretetlenséget. Bárcsak új lelkülettel élnénk meg drága, Isten-adta életünket!
Csíki Szabolcs segédlelkész
