Utólag többnyire legyintünk rá, de belülről megélni az érettségi kihívásait igencsak emberpróbáló feladat. A fohászkodással töltött idő csábító problémamegoldásnak tűnhet, de ilyenkor fontos a lelki oldal mellett a szellemi és testi odafigyelést erősíteni. Ozsváth Judit, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának tanára hasznos tanácsokkal segít ebben.
Hogyan lehet hatékonyan tanulni, átismételni a tanultakat a vizsgák közben?
A vizsgákra való készülés a legtöbbeknek a „szemmel való” tanulást jelenti, azaz a papíron, monitoron lévő információk többszöri olvasással történő memorizálását. Fárasztó tanév végén, ráadásul nyári hőségben – de amúgy is – ezt tartom a legkevésbé hatékony módszernek. Az ilyenfajta ismétlés biztosan nem a „tudás anyja”. Sokat beszélünk a tapasztalati vagy élményszerű tanulásról, amit azért tartunk eredményesebbnek az előzőnél, mert több érzékszervet bevon (így születik az élmény), és ezáltal gyorsabb tanuláshoz és ami még fontosabb, sokkal tartósabb tudáshoz vezet. Ezt szem előtt tartva javaslom, hogy a fiatalok a vizsgákra készülve tegyék „élményszerűvé” maguk számára, amennyire csak lehet, éljék meg a tanulást vagy ismétlést.
Otthoni körülmények között is van erre lehetőség. A szövegrészeket például más-más színű filccel vagy ceruzával ki lehet emelni – itt az ismeretek vagy az azok által generált érzések „előjele” szerint lehet hideg vagy meleg színeket használni. Olvasás, tanulás közben egészen közel is lehet menni ezekhez az érzésekhez, s az ismereteket már a színek, az érzések alapján is elő lehet hívni. De lehet hangokat, zenéket is társítani vagy akár kis történeteket kitalálni a különböző részekhez. Minél több olyan dologhoz kötik az új információt, ami már valami meglévőhöz kapcsolódik, annál egyszerűbb lesz megjegyezni. A fogalmakat, folyamatokat érdemes úgy tanulni, mintha azokat bizonyos korosztályú gyerekeknek magyaráznák el, és számukra akarnák mind érthetőbbé tenni. A könyv vagy jegyzet szavainál jobban rögzülnek a lényeg megértéséből merítő saját szavak. Fontos hangosan is kimondani vagy/és (akár különböző színekkel) kézzel leírni ezeket, nem csak gondolatban végigvezetni a szálat. Ez többszörös bevésést jelent az agy számára. Aztán jó kimozdulni a tanulás teréből és más helyeken is visszaidézni a tanultakat.
Az is fontos, hogy minden nap foglalkozzanak mindegyik tárggyal, ne eggyel erőltessék túl az agyukat. Többször kevesebbet és nem egyszerre sokat! Ugyanakkor az egyes tárgyak tételeivel, nagyobb egységeivel is részekre bontva ajánlott foglalkozni. Ha fontos a sorrendiség, az egyes részekhez adott rendet követő történetek társíthatóak, a végén pedig a történetkockák összerakása által állhat össze a nagy tananyag.
Humán és reál tárgyaknál is segíthetik a tanulást a saját készítésű memóriakártyák. Már a készítésük is a tanulási folyamat része, mert a nagyobb, összefüggő anyagból a meghatározóbb, fontosabb elemeket kell megragadni és ezekhez kérdéseket fogalmazni vagy kulcsszavakat kiemelni belőlük. A kártya egyik oldalára ezek kerülnek, a másikra a helyes válasz vagy a meghatározás. Az úgynevezett Leitner-módszer öt, számozott doboz használatát javasolja. Az elsőből kell indulni, aztán a helyesen megválaszolt kártyákat a következő dobozba tenni, az elrontottakat pedig vissza az elsőbe. Minél nagyobb a doboz száma, annál később kell újra ismételni a benne lévő kártyákat. De lehet ezt a kártyák egyszerű húzásával is csinálni.
Kutatások bizonyítják, hogy az ember átlagosan 25 percig tud egy dologra koncentrálni, utána pihennie, lazítania kell legalább öt percet. Egy-egy összefüggő tanulási időszak legfeljebb két óráig tarthat, utána hosszabb pihenőt kell tartani. Ilyenkor tornázni, játszani, zenét hallgatni, sétálni, de akár szunyókálni, aludni is lehet. Két órába négy 25 perces és négy ötperces egység fér bele, ezek pontos méréséhez ajánlott stoppert használni. A – pomodoroként ismert – technika bizonyítottan hatékony.
Mire érdemes figyelniük az érettségizőknek az utolsó hajrában?
Nagyon fontos a jó testi és pszichikai erőnlét. Előzőnél én a helyes táplálkozást és a mozgást emelném ki. Különösen fontos lenne odafigyelni arra, hogy tápértékben gazdag legyen a vizsgázók étrendje, de arra is, hogy mit mivel, illetve mikor esznek. Reggel az epeműködést serkentő zsírt, szalonnát látnám jónak (a stresszes időszakban az epeműködésben amúgy is felléphetnek zavarok), és – egyebek mellett – magas tápértékű olajos magvakat is, aztán délben édesebbet, és húst itt utoljára a nap folyamán. Sajnos étkezési kultúránkban a szénhidrát és a fehérje párosítása (például krumpli vagy rizs hússal) a leggyakoribb, ami nagyon helytelen, hiszen ezek egyidejű felszívódásához komoly munkára van szüksége az emésztőrendszernek. Ez sok energiát von el a szervezettől. Az ilyen evések után érezzük fáradtabbaknak magunkat. A zöldségek serkentik a fehérje felszívódását, így gyors lesz és nem álmosít az emésztés. Sok és sokféle zöldséget kellene enniük a vizsgázóknak. Ugyanúgy sok gyümölcsöt is, de csak az étkezések előtt legalább félórával vagy azok után két órával. Este nem javasolt az erjedő gyümölcsök, édességek és húsok fogyasztása. A napi két-három liter folyadék bevitele is elsődleges.
Ugyanígy fontos a mozgás is. Az ütemes gyaloglás vagy kocogás különösen jól kondicionálja az agyműködést.
Szintén nagyon fontos az alvás. A tanulási egységek utáni rövid alvás jelentősen segíti a bevitt információk feldolgozását és elraktározását, és megnöveli a további tanulási képességet. A bevitt információk ilyenkor a hosszú távú tárolásért felelős agyi részbe kerülnek át, a rövid távú memória felszabadul és készen áll a további anyag befogadására. Az éjszakai alvás is kiemelten fontos. A bioritmus felborulása nemcsak a tanulás hatékonyságára lesz hatással, de betegségek kialakulásához is vezethet, amik ebben az időszakban hiányoznak a legkevésbé.
Mindezeket át kell fognia egy teljesen pozitív szemléletnek, amit röviden így foglalhat össze a vizsgázó: „meg tudom csinálni!” Persze ezért tennie is kell, de az alaphangoltság nagyon fontos. Minden irányba próbálja megőrizni ezt a pozitív „töltöttséget”. Tudatosítania kell, hogy ez egy olyan időszak, amelyik minden másnál jobban hajlamosít a stresszre, de nem lenne jó megadnia magát ennek. Meg kellene próbálni „kívülről” rátekinteni a helyzetre, például az „ez most ilyen” megállapítással. Ezzel a tudomásul vétellel valójában távolságot is vesz a problémától, ami lassan fel is szívódik. Ha nem így tesz, hanem azonosul vele, az le is fogja győzni, és a belső feszültség csak gátolni fogja a tanulásban.
Lelkileg hogyan érdemes készülni a megmérettetésre?
A helyes lelki életet élő fiatalok „előnyben” vannak a társaikkal szemben. Ők ugyanis mozgósítani tudnak magukban egy olyan erőt is, ami a legnagyobb segítség ebben az időszakban. Ez az erő mindenkiben ott van, de sokan éppen saját énjük túlhangsúlyozásával nyomják el. Isten Lelkének erejéről van szó. Ő „annál jobban” él bennünk, minél jobban „megtagadjuk” magunkat. A vele való összekapcsolódáshoz nagyon fontos a csend, a csak jelen lenni akarás. Ez a kiüresedés, ami nyitottá tesz a Lélek számára. És nem fog késni a – tanuláshoz, vizsgateljesítményhez és minden egyébhez is nélkülözhetetlen – belső béke és vigasz. Az a bizonyos „hét ajándék” is így szítható fel igazán.
