Amellett, hogy az egyház befogad, gyógyít, megsegít, a kultúra ápolása is fontos helyet tölt be a szerepkörében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Mozart Requiemjének felemelő hangzatai a nagyváradi székesegyházban.
Nem kevés büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy a katolikus egyháznak a művészetek terén jelentős a szerepe mind az alkotások ihletése, mind az alkotók támogatása terén. Ha csak Nagyváradra tekintünk, és csupán a zenei életre, elmondhatjuk, hogy a város zenei életének kezdetei a középkorig vezethetőek vissza: Thurzó Zoltán szerint már a 12. században európai szintű zeneművészet virágzott itt. Ennek egyik jelentős területe a liturgia, a káptalani iskolákban tanították ugyanis a zenét más liturgikus és egyházi tudományok mellett. Akkoriban a kántor jelentős egyházi méltóságnak számított, hiszen zeneileg jelentősen felkészült, liturgikus ismeretekkel rendelkező éneklőkanonok volt sok esetben, és amellett, hogy a szentmisén, a zsolozsma végzésében tevékenykedett, tanította is a zenét, szervezte a zenei élet egészét.
A 18. században is híres és magas szintű zenei élet folyt a nagyváradi székesegyházban, többek között August Carl Ditters von Dittersdorf volt Patachich Ádám püspök nagyváradi zenekarának karmestere 1764 nyarától – Michael Haydn utódaként. Mindezt Böcskei László váradi püspök büszkén el is mondta a székesegyházat zsúfolásig megtöltő zeneszerető közönségnek június 15-én, Mozart Requiemjének meghallgatása után.
Mert Nagyvárad és a váradi katolikus egyház ma is az ízléses, magas szintű és ugyanakkor népszolgálatot teljesítő kultúra pártolója. Nem véletlenül fogadta be és támogatta a június 11–16. között negyedik alkalommal megszervezett a European Music Open elnevezésű nemzetközi fesztivált. Ennek keretében zárókoncertként csendül fel Wolfgang Amadeus Mozart Requiemje a székesegyházban.
Előadói a Bécsi Állami Opera szólistái voltak (Ileana Tonca szoprán, Bongiwe Nakani mezzoszoprán, Herbert Lippert tenor, Russi Nikoff basszbariton), a Nagyváradi Állami Filharmónia Énekkara (karvezető Lászlóffy Zsolt), valamint a Bécsi Ifjúsági Filharmónia Michael Lessky vezényletével. A Mozart-mű előtt Arvo Pärt világhírű kortárs zeneszerző Fratres című hegedűműve csendült fel és aratott méltán nagy sikert.
Amellett, hogy az egyház szociális és karitatív tevékenységeket végez, tanít, gyógyít, befogad, nem közömbös kultúraápolói szerepe sem, különösen azért, mert a kultúra önmagában képes evangelizálni, és népeket, különböző nézetű embereket egybekapcsolni. Aki eredetileg csak Mozart zenéjéért lépett be ezen a szombaton a székesegyházba, azt is megérintette a zene egyetemes kifejezőereje mellett a templom szakrális terének kisugárzása. Biztosan nyugodtabb és (legalább ideig-óráig) jobb emberként lépett ki onnan.
