Június 22-én, Marosvásárhely is otthont ad a Budapestről már igen jól ismert Ez az a nap! rendezvénynek. A hazai kezdeményezést és szervezést a Siloe Egyesület vállalta fel. Samaj Arnold főszervezővel beszélgettünk a közelgő eseményről.
Ez lesz az első Ez az a nap! itthon?
Igazából már volt Ez az a nap! rendezvény, 2005-ben és 2008-ban Marosvásárhelyen, a várban. Egy nagy kihagyással az elmúlt év őszén, személyes imádság alkalmával érzetem, hogy a jó Isten valamiért többször elém hozza ezt az ügyet: imádkozni a keresztények egységéért. Innen indulva vettem fel újra a szálat, és januártól kezdtem meg a szervezést. Tehát így kezdődött el, megkerestem a különböző felekezeteket, egyházi vezetőket, és mivel láttam, hogy pozitívan reagáltak, konkrétabban is neki álltunk a szervezésnek, alapvetően a jó Isten indítására hallgatva.
Mit mutattak az előző alkalmak tapasztalatai, és mi az elsődleges célja ennek a napnak?
Jó visszajelzések voltak. Az első volt talán a legnehezebb, legharcosabb, azért is mert, amikor leültünk beszélgetni, együtt a különböző felekezetek vezetőivel – pontosabban református, katolikus, unitárius, baptista, pünkösdi –, akkor bizony volt egy-két érdekes momemtum… Nehezen indult, de hála Istennek, igent mondtak rá, erre az egységre, és kitartottak ebben.
Visszajelzéseket illetően pedig egy konkrét eset jut eszembe. A közösségemben volt egy fiatal ember, aki azt mesélte, hogy neki egy nagy tapasztalat volt az a mozzanat, amikor a színpadon a különböző felekezetek vezetői együtt imádkoztak, majd felkérték a résztvevőket is, hogy kisebb (ötös-hatos) csoportokban, egymás kezét megfogva, röviden imádkozzanak ezért a napért, imádkozzanak az egységért. És ez a fiatal ember épp egy baptista hölgy kezét fogta, de ezt csak utólag tudta meg. Elmondta, ő el sem tudta volna képzelni, hogy valaha is az életben el fog jutni egy ilyen helyre, ahol együtt fog majd imádkozni egy baptistával, hisz egészen másnak képzelte őket…
Én úgy gondolom, élnek a mindennapjainkban olyan tévhitek egyik-másik felekezettel kapcsolatban, amik nem engedik vagy nehezítik annak az egységnek a megvalósulását, amelyért Jézus is könyörgött. Néha valós, nagyon sokszor talán valótlan félelmeink vannak a más felekezetű, de ugyancsak keresztény testvérekkel kapcsolatosan. Ezt próbálná ez az alkalom is leépíteni, és úgy gondoljuk, az elsődleges dolog, ami talán összekötheti a különböző keresztény felekezeteket, az a zene, pontosabban Isten imádása. Úgy gondolom, bármilyen keresztény felekezet képes arra, hogy együtt magasztaljuk Istent. Elsősorban ez is lenne a célja ennek a napnak, hogy legyen egy évben egy olyan alkalom, amikor nem a különbözőségeket nézzük, hanem egy célra tekintünk: Jézus Krisztusra mint hitünk és reményünk szerzőjére nézünk fel.
Már ha a zenét említetted, kik a (zenész) meghívottjaitok, és hogy alakul a program?
A meghívottjaink az ige szolgálatában, Böjte Csaba ferences atya, Mike Pál református lelkész és László Viktor a magyarországi Ez az a nap! szervezője. Ők az idei mottó – Kelj föl, öltözz erőbe! (Iz 52,1) – mentén fognak buzdítást mondani. A zenei szolgálat által a dicsőítésben fognak segíteni minket: a marosvásárhelyi Magvető együttes, a Reménység Udvarfalváról, a Praise Project, Póra Zoltán a Marosvásárhely-kövesdombi gyülekezetből, Csiszér László és Pintér Béla Budapestről. Délután négy órakor kezdődik és este kilenc körül zárul a nap.
Kiket vártok erre a napra, és elsősorban milyen korosztályt?
Már jelezték Udvarhelyről, Brassóból, Gelencéről, hogy ők is jönni fognak, autókkal vagy mikrobusszal, tehát úgy reméljük, hogy eljut a hír az ország minden pontjára, nem is szeretnénk csak Vásárhely szintre szorítkozni, bárki eljöhet bárhonnan. Igazából gyerekektől idősekig mindenkit várunk. A gyerekek számára külön programok lesznek, a 4-12 éves korosztály számára: a Lurkó-kuckó Egyesület 3-8 éves gyerekekkel foglalkozik majd, és a cserkészek is szerveznek gyerekprogramokat, 16-19 óra között.
A Misszió Expo is helyet kap ezen a rendezvényen. Helyileg pontosan hol?
Tavaly kezdeményezte egyesületünk a Misszió Expo-t, különböző keresztény szervezeteket szólítottunk meg arra, hogy mutassák be város szintjén a programjaikat, missziójukat. Ez a program akkor a kultúrpalotában kapott helyet, 8 szervezet részvételével. Idén ott tartunk, hogy a 18. szervezetet regisztráltuk a napokban, és lehet, hogy még lesznek jelentkezők. Úgy néz ki tehát, hogy megnőtt a vágy arra, hogy bemutatkozzanak ezek a missziós egyesületek, mint a gyulafehérvári családpasztorációs iroda, a Máltai Szeretetszolgálat, a Bonus Pastor Alapítvány, a KMB (Katolikus Magyar Bibliatársulat), a Diakónia alapítvány, a marosvásárhelyi cserkész egyesület, a CMA, amely egy kolozsvári motoros magyar keresztény szövetség. Ez elég színes paletta, ami a missziót illeti, ők az élet különböző területein szolgálnak, és úgy gondolom, jó az, ha bemutatjuk őket, ha megismerik és megismerjük egymást, hisz így akár együttműködésről, egymás segítéséről is beszélhetünk egy-egy program keretében. Jó alkalom lesz ez a találkozásra, és jó alkalom lesz, hogy a városban bemutassuk ezeket a szervezeteket.
Az egész rendezvényt a sportcsarnokba terveztük, és úgy néz ki, a Misszió Expo is ott kap helyet – időjárástól függően a bejáratnál vagy az aulában. A gyerekprogramok pedig a szomszédos ligetben lesznek, reménykedünk a jó időben (a B-terv, hogy beköltöztetjük a gyerekeket is az aulába).
Mivel buzdítanád az olvasókat arra, hogy vegyenek részt ezen a rendezvényen?
Hívok mindenkit, hogy együtt legyünk azzal a felszólítással, ami Jézustól származik: hogy egyek legyenek! Hogy megérezzük, milyen az, amikor együtt imádkozunk, együtt tapasztaljuk meg a jó Isten jelenlétét. Ebben erő van! És azért választottuk ezt a mottót – Kelj föl, öltözz erőbe! –, mert mindannyiunknak újra és újra szüksége van erőre, megújulásra, hisz vannak olyan területek az éltünkben, ahol megfáradtunk, ahol csalódás ért, ahol leültünk és azt mondjuk, nincs erőm felállni, nem akarom tovább folytatni. Úgy gondolom, ez egy olyan nap lesz, ahol feltöltődhetünk Isten jelenlétében, ahol erőt kapunk, ahol az igéből bátorítást kaphatunk, ahhoz, hogy hazamenve, mindenki a saját helyére, munkahelyére, családjába, közösségébe, plébániájára, tudja tovább adni, tudja tovább erősíteni az övéit, ugyanakkor pedig, hogy próbáljuk meg inkább építeni a keresztények közötti egységet építsük, és ne azt erősítsük, ami elválaszt egymástól.
