A püspöki palota dísztermében mutatták be a Ferenc pápa – egy hiteles ember című filmet február 28-án, csütörtök este. A filmben Ferenc pápa az élet nagy kérdéseire ad őszinte, megfontolt és elgondolkodtató válaszokat – a tőle megszokott derűvel és humorral. Ez a film sok katolikus hívő (és nem hívő) számára iránytű lehet a mindennapokban.
A szervezők ezt az eseményt a Ferenc pápával való június elsejei személyes találkozásra való ráhangolódásnak szánták, ahogyan azt már a köszöntő beszédében Böcskei László megyés püspök kifejtette. Eléggé nagy volt az érdeklődés a film iránt, hiszen több mint nyolcvanan jöttek el megnézni azt, köztük gyermekek, fiatalok is.
A főpásztor köszöntötte a vendégeket: Német László nagybecskereki püspököt, Csiszár Klára teológust, valamint Serbán Máriát, a kolozsvári Verbum Egyesület képviselőjét. A film megtekintése után lehetőség nyílt a beszélgetésre, amelyet Serbán Mária moderált. Csiszár Klárát – a misszió teológiának a kutatója is – kérdezte a pápával való személyes élményeivel kapcsolatosan. A vendég kedvenc „pápás gondolatát” fejtette ki, amely egyben hitünk logikáját is jelenti: beengedni szívünkbe az ott kopogtató Krisztust, de nem megtartani ott, bezárni oda, hanem kiengedni a világba.
Klára arról is beszélt, hogy a film címének a magyar fordítása talán nem fedi teljesen az eredeti angol, vagy német nyelvű címet, véleménye szerint jobb lett volna „hiteles” helyett „szavahihető” kifejezést használni. Hiszen – amint az a filmben is bemutatásra kerül – a szó, az ige a szentatya eszköze, fegyvere. És azért szavahihető, mert teszi is azt, amit mond.
Arról is kérdezték a vendéget, hogy hogyan tekintsünk most romániai látogatása előtt egy olyan pápára, aki a világ másik végéről érkezik hozzánk, és talán nem sokat tud a kelet-európai valóságról. Csiszár Klára a Dél-Amerikában széles körben elterjedt felszabadítás teológiájának a rövid felvázolásából indult ki. A Vatikán elítélte ennek a teológiának az erőszakra buzdító oldalát, az erőszakos vonalat, de nem vetette el teljesen. A pápa egy olyan környezetből származik, ahol ez a teológia a múltban nagy sikert aratott. Viszont napjainkban ezt az erőszakos jellemzőt a népteológiával próbálják helyettesíteni. Ebben az esetben is fontos szerepet játszik a szegényekre való odafigyelés, de a probléma megoldásában az erőszak helyét átveszi a népi jámborság. És ez a népi jámborság tapasztalható meg Csíksomlyón is. A dogmatika megmondja, hogy mit hisz az egyház, de ha azt akarjuk tudni, hogyan hisz az egyház, akkor a néphez kell fordulni. A nép megmutatja azt, hogy hogyan hisz az egyház. A népi jámborságban sok bölcsesség rejlik, és mindig a jövőre mutat.
Hogyan kerülhetjük el a mindennapokban a közömbösséget – hangzott a következő kérdés. Nyitott szeműeknek és fülűeknek kell maradnunk, volt a kérdésre a válasz. Amikor a világ már nem kérdez tovább, és feladta, akkor mi tegyünk fel még egy kérdést: Jézus Szívében ez hol foglalna helyet? Minden este kérdezzük magunktól: ma vajon hol okoztam szenvedést? Sok apró lépésben mutatkozik meg a felelősségünk, amivel elkezdődik a világ jobbá válása: oltsd el a villanyt, zárd el a csapot, figyelj oda az apró tettekre.
A dokumentumfilmben kényesebb témákról is szó esett, mint például a homoszexualitás, vagy a pedofília. Ezeknek a témáknak a kezeléséhez maga a szentatya adta meg a kulcsot: Isten mindenkit egyforma szívvel szeret és lát. Ki vagyok én, hogy elítéljek bárkit. Abból kell kiindulnunk és elindulnunk egymás felé, hogy mindannyian bűnösök vagyunk, de ugyanakkor szerető emberek is vagyunk, mert Isten annak teremtett minket. A pápa nem moralizál, hanem elkísér, sebekről beszél, nem bűnökről. Az egyház egy hadi kórház, ahol sebeket gyógyítanak. Mindig egy kérdéssel többet tegyünk fel Jézus Szívéhez: Ő hogyan állna hozzá?
Böcskei László püspök zárta le a közös programot, ezekkel a szavakkal: Egy ilyen embert várunk Csíksomlyóra, Isten embere, aki nem akárhogy halad el a történelem színpadán. Talán még mindig nem sikerült tudatosítanunk magunkban, hogy kit várunk, ki jön el meglátogatni minket a saját életterünkben. A pápa nem megy el közömbösen ott, ahol jár. A pápa azt mondja, hogy te is, most éppen, aki ezt vagy azt teszed, felelős vagy azért, ami a világban ma történik. Rá kell hangolódnunk erre az eseményre. Ennek a találkozásnak következménye kell, hogy legyen, amikor belekerülünk a pápa kisugárzásába.
„Püspökként többször találkoztam a pápával, néha csak néhány másodperc erejéig, de ezek a pillanatok különlegesek: nem egy fenti ragyogással körülvett ember ő, aki dominál, hanem alázatos, közvetlen, törékeny ember, aki azt kéri, hogy imádkozzunk érte. Ilyen embert várunk néhány hét múlva Csíksomlyóra” – fejezte be záró beszédét a főpásztor.
Micaci Cristian
Forrás: varad.org
