A jó fa jó gyümölcsöt terem

0
2490
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?
Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.
Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.
Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből beszél a száj.”
(Lk 6,39-45)

A keresztény ember mestere Jézus, s a keresztény akkor tökéletes, ha hasonlít Jézusra. Minél jobban hasonlít hozzá, annál tökéletesebbnek mondhatja magát. Az ember lelki fejlődésének az útja ezért a helyes önismereten keresztül vezet célba.

És mi a lelki fejlődés próbája? Az eredmény, a gyümölcs. Amíg a rossz gyümölcsöt teremjük, nem követjük Mesterünket, nem az ő törzséről terem a mi gyümölcsünk. Ha valóban Jézus tanítványai vagyunk, akkor a Lélek gyümölcseit teremjük. „A Lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22).

A jó gyümölcs Isten akaratának teljesítése. Vannak, akik, büszkén mondják, hogy teljesítik Isten akaratát, de nekik nincs szükségük arra, hogy az egyház vezesse őket. Ez azonban tévedés, mert éppen az egyház hivatott arra, hogy Isten akaratát hirdesse, Isten parancsolatainak útjára vezesse az embereket. Jó gyümölcsöt terem az, aki az egyház szerint él. Az egyház tanítása szerint való élet megköveteli, hogy higgyünk. Ezt a hitet külsőleg is meg kell vallanunk. A parancsok teljesítése, a szentségek vétele, az egyházi vezetésnek való engedelmesség mind szükséges ahhoz, hogy jó gyümölcsöt hozhassunk. Aki nem él az egyház előírása szerint, nem teremhet jó gyümölcsöt. Elszakad a szőlőtőtől, ahonnan az éltető nedvet kaphatná.

A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt. A jó ember élete csak jó gyümölcsöt teremhet. A rossz ember életének rossz a gyümölcse. Egész életünkben vigyázni kell gondolatainkra, szavainkra, cselekedeteinkre, hogy azok ne legyenek rossz hatással saját magunkra, embertársainkra, családjainkra és egyházközségünkre. Nemcsak azért tartozunk felelősséggel Istennek, hogy mit tettünk, hogyan éltünk, hanem azért is, hogy életünkkel, példánkkal nem okoztunk-e kárt embertársaink lelkében. A keresztény ember arra törekszik, hogy egyetlen szava, cselekedete se szolgáltasson rossz példát embertársa romlására. A keresztény ember nem adhat rossz példát. Szem előtt kell tartani az Üdvözítő szavait: „De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék (Mt 18,6).

Ne feledjük el, hogy nemcsak magunk, hanem embertársaink, elsősorban családunk lelki üdvéért is felelősséggel tartozunk. Nincs hathatósabb eszköz, amivel embertársaink lelki tökéletesedését előmozdíthatjuk, mint a példás keresztény élet. Krisztus Urunk azt akarja mondani, hogy apostolok legyünk. Az apostolkodás eszközei közül pedig a leghatásosabb a keresztény példaadás apostolkodása.

Assisi Szent Ferenc egyszer így szólt egyik rendtársához: „Menjünk és prédikáljunk.” És elindultak a városokra, a falvakra alázatosan, imába merült lélekkel… és mentek-mentek imádkozva. Már több helységet bejártak, amikor a kísérő testvér megszólalt: „Ferenc testvér, mikor és hol prédikáltunk?” Az apostol lelkületű Ferenc így szólt: „Már prédikáltunk, amikor itt-ott jártunk és jó példát adtunk.”

Timár Sándor P. Asztrik OFM

Megjelent a Vasárnap március 3-i számában.