Csodálatos halfogás

Évközi 5. vasárnap

1
8321
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt.
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.”
Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
(Lk 5,1-11)

Péter hajóját, amelyből Jézus tanít, tekinthetjük az egyház előképének. Ugyancsak beszédes jelkép a halfogás is. Azt akarja kifejezésre juttatni, Jézus elég hatalmas ahhoz, hogy a gyarló embernek is fontos szerepet adjon Isten tervének megvalósításában.

Az évközi 5. vasárnap evangéliuma a Genezáret tavához visz bennünket. Két hajót látunk a parton. A halászok mosogatták, tisztogatták és javították a munka után hálóikat. Az egyik Péter apostol volt. Jézus beszállt a hajójába és onnan tanított. A tanítás után Péter parancsot kap: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” A szókimondó Péter kifogásokat hoz fel: „Mester egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Péter tudta, tapasztalta már, hogy Jézus mindig igazat mond, és engedelmeskedett. Az eredmény a csodás halfogás. A halak sokasága miatt szakadozott a háló.

Jézusnak a csodálatos halfogással az volt a célja, hogy apostolai lelkében felébressze az emberhalászat iránti lelkesedést. Érdemes követni azt a Mestert, akinek szavára ilyen siker koronázza a mi halfogásunkat. Érdemes érte mindenről lemondani. Amikor Péter Jézus szavára kivette hálóját, s midőn a csónak megtelt halakkal, egyszerre megérezte, hogy ő is Jézus szeretetének hálójába került. Pétert nem tehetsége vagy vallásos buzgósága tette apostollá, hanem Jézus meghívása. Az első döntő lépést akkor tette meg Péter a Krisztus-követés útján, amikor bejelentette: „A te szavadra kivetem a hálót.” Ezzel bizonyította be alkalmasságát az apostoli szolgálatra.

Csaknem 2000 esztendeje már, hogy Jézus ajkán felcsendül a hívó szó. De ez a hívó szó nem rabszolgasorsra szól. Hiszen az ember szabadnak született. Nem is kell messze mennünk a múltba, hogy az emberfogás elrettentő példájával találkozzunk. Gondoljunk csak a koncentrációs és deportáló táborokra, ahová azért kerültek egyesek, mert szembeszálltak a zsarnoksággal. Vagy gondoljunk a túszejtőkre, akik ártatlan embereket túszként kezelnek, hogy általuk politikai vagy anyagi előnyökhöz jussanak. Nyilvánvaló, hogy Jézus nem ilyen szándékkal adott parancsot az emberhalászatra.

Van az emberhalászatnak egy nemesebb formája is, amely természetes velejárója emberi életünknek. Itt gondolhatunk az apostoli munkára. Megjegyzem: itt nem az a lényeg, hogy ki vagyok, pap, szerzetes, vagy hívő ember, hanem az, hogy olyan kapcsolatot építsek ki, ahol az együttérzés megvalósítható, vagy már meg is valósítottuk. Van az emberhalászatnak egy természetes és dicséretes módja, amely nem az erőszak, a képmutatás és a félrevezetés, hanem az őszinte szeretet hálójával történik. Ilyen értelemben mindenki emberhalász kell hogy legyen.

Hozzánk is szól Jézus. De hogyan? Személyesen. Tudjuk, megjelent Péternek, Saulnak és még sokaknak, de nekünk nem. Hogyan szól tehát hozzánk? Szüleink, elöljáróink, gyóntatóink, lelki vezetőink, embertársaink által. Sajnos sokan nem akarnak tudomást szerezni róla, nemigen szeretnek másokra hallgatni, nem szeretnek engedelmeskedni.

Jézus azért vonz minket magához, hogy az övé legyünk. Azért halászik szívünkre, hogy megtöltsön szeretetének gazdagságával.

Timár Sándor P. Asztrik OFM

Megjelent a Vasárnap február 10-i számában.

1 HOZZÁSZÓLÁS