Kedves keresztény testvéreim!
Legtöbb házban ott van a karácsonyfa, és körülálljuk, körülénekeljük, körülimádkozzuk. Örülünk neki, mert a jelképe annak, hogy az élet, az igazi világosság közénk jött. Karácsonykor megtelik a szívünk örömmel. Sok minden összehozza ezt az örömet, de úgy általában érezzük a krisztusi eljövetel hatását. Természetesen, szeretnénk, ha az örömünk nem csak addig tartana ameddig a karácsonyfának a levelei kezdnek lehullani, vagy ameddig egészen elszárad. De pontosan ezért jött el ő közénk.
Szent János evangélista, akinek szimbóluma a magas röptű sas, amikor arról ad hírt, hogy Jézus közénk jött, az Igével kezdi leírni a karácsonyi eseményt: „az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige… Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,1–4). Elmélkedjünk ezeken a szavakon: „az Igében élet volt, és ez az élet az emberek világossága.” Nem egy csodás csillag csupán, ami megjelenik Betlehemben, és aztán eltűnik, hanem az Igében élet volt, a szóban, abban, amit Isten elküldött a földre élet van, és ez az élet világít az embereknek. Mikor világít nekem? – Ha élem ezt az életet. Ha nem élem Jézus életét, akkor is világít az Ige, de másoknak. Én sötétségben maradok, bennem nem lesz világosság. Ugyanúgy, mint a régebbi bicikliken: amikor pedálozok, a dinamó áramot fejleszt, világosság van előttem, ha leállok, akkor sötétségben vagyok. Ugyan így van a keresztény életünkben is. Ez a világosság és egyáltalán a keresztény öröm nem olyan, mint a karácsonyfán a díszek, hogy kívülről ránk akasszák, hanem belülről, az által, hogy elkezdem élni ezt az Életet, telik meg az életem világossággal.
Annyira szép az élete azoknak, akik engedik, hogy az ige alakítsa az életüket! Mint azé a fiatal asszonyé is, aki november hónapban állított meg, hogy elmondja: atya, én januárban gyóntam magánál, maga meg azt mondta, hogy olvassak a Szentírásból. Azóta én mindennap olvasok a Szentírásból, és az életem megváltozott. Ragyogott az örömtől. A Jóisten megérintette valamilyen módon, és ez az élet kezdett beleköltözni az ő életébe. Ez az, amikor belülről jön a világosság, amikor nem kívülről, nem egy külső sikertől függ, például, hogy a karácsonyfa elég nagyra sikerült-e, vagy elég szépen fel van-e díszítve, mindenkinek adtunk-e ajándékot. Nem ilyen valamitől függő örömünk lesz, hanem ez az élet, amelyet Krisztus hozott a földre, belénk költözik. És ez tesz boldoggá. Ha elkezdem élni ezt az életet, elkezdek a jövőre is reménységgel nézni. Reményemet az ő jelenléte táplálja. És akkor nem azt mondom, hogy majd valamikor jó lesz, hanem azt mondom, hogy nagyon jó, nagyon szép már most. Miért? – Mert Istennel vagyok, mert az ő életét élem, mert az ő élete bennem van. Ez az, ami nagyon jó, ez az, ami nagyon szép.
„Világosság jött a sötétségbe” – mondja Szent János evangélista. Mindannyian érezzük, hogy mennyi sötétség van körülöttünk és mennyire fenyeget ez minket. Sokszor nyugtalanná is tesz. Ezért különösen is fontos, hogy mindannyian ráébredjünk a küldetésünkre: azért adta ezt az életet a Jóisten, hogy világítsak, hogy világosság legyek, hogy másokat is elvezessek erre a világosságra. Ez a küldetéstudat külön örömmel fog eltölteni.
Van egy titka a boldogságomnak, és az a titok egy találkozás. Ezt a találkozást nem lehet „megcsinálni”, nem lehet kierőltetni. Ez a találkozás megtörténik. Az én Istennel való találkozásom a titka a boldogságomnak, ebből élek. Karácsony nem a csúcs, hanem egy fénnyel teli kezdet. Eljött Jézus, hogy ettől kezdve mindig velünk legyen. Így nem az fog történni, hogy Karácsonykor egy csomó jót teszek, utána leállhatok, hiszen elmúlt a Karácsony. Pont ellenkezőleg: Karácsonykor valami történhet életünkkel, ami után már nem kívánkozunk visszatérni a régebbibe.
Isten emberré lett. Meghív minket. A válaszunk a szeretet lehet. De ha igazán, őszintén szeretünk, akkor egy fal leomlik ott a szívünk körül, és sebezhetőek leszünk. És sok mindent el is veszíthetünk. De ha ezt nem tesszük, akkor benne maradunk a sötétségben, jól védettek, de hidegek, fáradtak, sötétek, mogorvák maradunk. Ha szeretünk, kilépünk ebből, akkor tápláljuk ezt az életet, azt az életet, amit Krisztus hozott nekünk.
Fedezzük fel ezt az isteni életet a mindennapjainkban, hogy így tudjunk a sötétségben világosság lenni! Ámen.
Pál József-Csaba
temesvári megyés püspök
