EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtó előtt. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya. (Mk 13,24-32)
Mindig izgalmas téma volt a világvége. Keresztényeket, nem keresztényeket és természetesen a tudományt is foglalkoztató kérdés. Már az ősegyházban többen várták a világ összeomlását és Krisztus második eljövetelét. Szent Pál apostolnak kellett buzdítani a híveket, hogy dolgozzanak, hogy családot alapítsanak, mert nem lehet tudni sem a napot, sem az órát.
Az eltelt kétezer év alatt többen és többször leszögezték a világvége pontos időpontját, ám eddig egyszer sem következett be. Magam is láttam, olvastam olyan szórólapot, mely pontosan leírta a világvégi eseményeket. Jézus második eljöveteléről nem volt szó benne, csak arról, hogy egyeseknek micsoda szenvedéseket kell majd elviselniük. Ha egyébre nem, de félelemkeltésre biztos, hogy alkalmasak ezek az ostoba irományok.
Amiről Jézus beszél, az sem leányálom. „A nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullnak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.” Nem tudom, ha ebből valóban a világvégét kell kiolvasni vagy úgy kell értelmezni. Tényleg el akarja, el fogja pusztítani Isten a világot? A föld végéről van szó vagy az egész világmindenségről? Nehéz kérdések sorát lehet feltenni, és meggyőződésem, hogy nem kapunk rá megfelelő választ. Szent Bazil mondja: „A világ nem egyéb egy szép írott könyvnél, mely Isten dicsőségét és felségét hirdeti.” Miért pusztítaná el Isten azt, amit jónak alkotott? Jézus sokszor beszél képekben. Valószínű, hogy a felsorolt kozmikus események második eljövetelének fontosságát hivatottak kiemelni. Annyira fontos lesz az, hogy beleremeg majd az egész világ. Az ember bűnös világa mindenképpen. Igen, ennek az emberi világnak, melyet sikerült így tönkretennünk mindenféle bűnnel, rosszal, hitetlenséggel, gőggel, Isten elleni lázadással, egyszer vége kell hogy legyen!
Bellon Gellért atya így írja le világunkat: „A bűnös világ azon mesterkedik, hogy a krisztusi szem világossága kioltassék, a krisztusi ajak szavai elnémuljanak, a krisztusi kéz irgalma bilincsbe veressék és a krisztusi láb siető szeretete a tétlenség kalodájába zárassék – egyszóval hogy a krisztusi szív érzései, akarásai és szeretései megölessenek.”
A teremtett világ nem vétett semmit. A Földet Isten valóban jónak teremtette. Alkalmas helynek ahhoz, hogy az ember „otthon” érezze magát, hogy rátaláljon igazi önmagára és Istenre. Csakhogy az ember úgy nyúlt hozzá ehhez az életadó rendhez, hogy nem csak lelkiismerete, de a Föld élete is összezavarodott. Meddig tud az embernek még életteret biztosítani? Igen, ez komoly kérdés. „A világ lázas, beteg, adjatok egy kis aszpirint neki!” – mondja Márai Sándor. A zsidó bölcsesség szerint a világ három pilléren épül: a törvényen, az istentiszteleten és a szeretet gyakorlásán. Ez lenne a gyógyító aszpirin, de képesek vagyunk-e bevenni, vagy emberi világunk szükségszerűen össze fog roskadni? Kosztolányi Dezső írja: „Itthon vagyok ebben a világban, s már nem vagyok otthon az égben.” Nos, ha ezt a két világot, a földit és az égit újból egyeztetni tudnók, nem kellene félnünk. A lényeg, hogy Jézus szavai bennünk igazolódjanak: „Az ég és föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.” Szavai égjenek, éljenek ott a szívünkben. Tartozzunk a választottak közé, hogy eljövetelekor angyalai ránk találjanak. Nem annyira lehetetlen ez, mint sokan gondolják. És az sem mindegy, hogy a megmérettetésben mi lesz a jutalmunk: szeretettel telített örök élet, vagy a szeretet hiányától sajgó, fájó kárhozat.
Éljük már most a feltámadottak életét és véssük jól szívünkbe, amit Thomas Merton így fogalmaz meg: „Csupán úgy érdemes élni, ha az ember a világban kellő súllyal érzi Isten jelenlétét.”
László Áron
Megjelent a Vasárnap november 18-i számában.
