A ditrói születésű Kovács Szabolcsot a római Szent Ignác-templomban harmadmagával diakónussá szentelték október 10-én. Ugyanakkor a Német-Magyar Kollégium egy másik lakóját pappá szentelték. Másnap, október 11-én az újmisés bemutatta első szentmiséjét, az új diakónusok szintén szentmisében adtak hálát a hivatásukért. Kovács Szabolcs hálaadó szentmiséjén, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök volt a főcelebráns, az ünnepi homíliát, amelyet az alábbiakban közlünk, Veres Stelian kolozsvári plébános-helyettes mondta.
Hálaadásra gyűltünk össze itt, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. Szent Pál a korintusiakhoz írt levelében a következőket írja: Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. (Kol 3 16,17)
Kedves Szabolcs, Szent Pál arra buzdít téged ma, hogy légy hálás szüleiddel, a paptestvérekkel és barátaiddal együtt. Sokszor úgy tűnik, mintha a mai világ és mi magunk is elfelejtettük volna ezt a szót: köszönöm, hálám. Az is lehet, hogy nehezünkre esik kimondani. Vagy minden jó, ami velem történik, olyan egyértelmű, mert azt gondolom, hogy nekem kijár. Olyan egyértelmű, hogy lélegzem, hogy van két lábam, két kezem, hogy látok, rácsodálkozhatom a teremtett világra, hogy elfogadnak és szeretnek az emberek, hogy van családom, és hogy én is tudok szeretni. Csak egy pár dolgot soroltam fel, amiért naponta hálásak kellene hogy legyünk Istennek. Hiszen minden jó tőle származik. De hát sokszor olyan egyértelműnek tűnnek ezek a dolgok.
A hálaadás felelet a kegyelemre, annak folytonos munkájára. Kedves Szabolcs, te mindazért hálás vagy, amit Isten érted, általad és benned kegyelmével végbevisz. Ebben benne van, hogy felismered Isten ajándékait a te személyes életedben, rácsodálkozol ezekre, magával ragadja a lelkedet a megajándékozottság érzése, és örvendezel afelett, hogy Isten ilyen jó hozzád. A hála azt jelenti, jól élni a kegyelemmel. A hála föltekintés az ajándékra és az ajándékozóra. A hála közelebb visz Istenhez.
Köszönni valónk nem csak Isten felé adódik. Naponta sok apróságot köszönhetnénk meg, de nem tesszük. Ha minket ér hálátlanság, dühöngeni tudunk, de minden jót, amit naponta kapunk, természetes.
Diakónus lettél – a diakonátus szolgálat – arra hív az egyház, hogy tanú légy, az örömhír tanúja, de nem hatalommal, hanem szolgálatkészen; nem szolga lelkülettel, hanem kreativitással. Emlékeztess mindannyiunkat, hogy a közösségi liturgia, a személyes ima, a szeretetszolgálat lényegi dimenziója a szolgálat, Isten szolgálata és a testvérek szolgálata.
Jézus a végtelenségbe küldi tanítványait, mivel a világ, ahová menniük kell, végtelen nagynak tűnik számukra mind térben, mind időben. „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20). Érdekes módon a tanítványok nincsenek felkészülve erre a nagy küldetésre. A misszió, amit Jézus rájuk bízott, kockázattal teljes, olyan üzenetet tartalmaz, ami őket is meglepte. A bölcsek ostobaságnak mondták, amit Pál Isten bölcsességének nevezett. Azonban az egyház több, mint emberi alkotás, ezért többre képes, mint amit az ember feltételezne róla.
A pasztorális év alatt Kolozsváron és utána Sepsiszentgyörgyön láthattad, miről szól a papság. Vannak a papi életben nehézségek, problémák, veszélyek, gondok és kétségek. A te életedben is lesz kétség – mindig lesz, nincs 100 százalékos biztonság. Meg kell harcolni a hivatást nap mint nap, és ez sokszor tévedésekkel jár, és ha nincs senki, aki megmondja, mit kell tenni, meg kell tisztulnia a belső hangnak. Szüntelen kommunikációra van szükség Istennel és önmagunkkal az imádság által, mert ez ad erőt, továbbvisz és életet ad. Aki a szikrát meggyújtotta és meghívott erre a feladatra, segíteni fog, hogy tüzet gyújts a földön.
XXIII. János pápa naplójában írja, hogy valaki meglátogatta, nem sokkal megválasztása után, és ezt mondta: „Szent Atyám! Nehéz lehet a feladata!” „Igaz, felelte a pápa, amikor lefekszem, eszembe jut ez a teher, és azt mondom: Angelo, te vagy a pápa! S nem tudok elaludni. De néhány perccel később azt mondom: Angelo, te oktalan, a felelősséget nem te, hanem a Szentlélek cipeli. Majd megfordulok a másik oldalamra, s elalszom.” Neked is így kell gondolkodni: az evangelizáció a te feladatod, de nem a te aggodalmad. Jézus hangsúlyozza: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön.”
Hálaadásod napján útravalóul fogadd el Henri Viscanti versét:
Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de ő azt mondta: Nem. Azt mondta, hogy büszkeségemet nem ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de ő az felelte: Nem. Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de ő azt felelte: Nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de ő azt felelte: Nem. Azt mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.
Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de ő azt felelte: Nem. A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz hozzá.
Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de ő azt felelte: Nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges és szép legyen a gyümölcs.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy ő szeret engem. Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni…
