A nagytusnádi templomban október 4-én, csütörtökön délután ünnepelték a Szent Ferenc-napi búcsút. A szentmise főcelebránsa Tamás József püspök, szónoka pedig Pál Vilmos-Barna alcsíki-kászoni főesperes, csíkszentgyörgyi plébános volt.
Tamás József püspök köszöntőjében kiemelte, hogy „bár még nincs teljesen felújítva ez a templom mégis az elvégzett munkát megáldjuk, megköszönve benne a jó Istennek azt, hogy ennyire is sikerült házát rendbe tenni és szeretnénk megköszönni azokak a munkáját is, akik végezték a felújítást, akik támogatták anyagilag a munka megvalósulását.”
A szentbeszédben a szónok az ima fontosságáról és annak hatásáról beszélt párhuzamot húzva Szent Ferenc életével. „Szent Ágoston mondja, hogy amilyen az imádság, olyan az élet. Szent Ferencnek az imádság olyan volt, hogy szentté lett. És íme, ez az első dolog, amit meg kell tanulnunk Szent Ferenc atyától, hogy imádkozzunk bizalommal. Kedves férfiak ne menjetek úgy el a munkába, hogy előtte nem imádkoztok. Őseitek mielőtt az ekét a földbe akasztották volna keresztet vetettek, hasonlóképpen cselekedtek akkor is, amikor az első kaszasuhintás megtörtént. Ma vajon miért szégyellünk imádkozni munkánk előtt? Az édesanya ne éljen a családban úgy, hogy nem tanítja meg gyermekeit imádkozni. Gyakran kerülnek a hittanra olyan gyerekek, hogy nem tudnak még keresztet vetni sem, itt a Székelyföldön sem. Fontos, hogy ne legyen olyan gyerek, aki az iskolába úgy menne, hogy előzőleg nem imádkozott. Ne legyen se fiatal legény és fiatal lány, akinek a napjai imádság nélkül telnének el. A szentség útja ilyen egyszerű: minden munkámat, tevékenységemet Istennel kezdeni, vele folytatni és vele fejezni be. És akkor az áldás sem marad el. Mert, ahogy a zsoltáros mondja, a 127. zsoltárban: ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők, s ha az Úr nem őrzi meg a várost, hiába vigyáznak rá az őrizők. Imádkozzunk és bízzunk a gondviselésben! – tanítja Szent Ferenc. Dolgozzunk, mert szükséges a munka, mert dolgozni, kell, tanuljunk azért mert ez is nagyon fontos, sőt a legszükségesebb, hiszen a tudás az mindig hatalom, de ezek mellett kapaszkodjunk bele két kézzel a gondviselő Jóistenbe. Aki imádkozni szeret, az szereti a jó Istent. De hogy fokozzam még ez sem elég: Miért? Azt mondja Szent János apostol: aki szereti Istent, szeresse testvérét is. És Szent Ferenc az emberszeretetben is nagy volt. Amikor felismerte hivatását, képes volt két kézzel szórni apjának összeharácsolt vagyonát a szegények között. Képes volt díszes ruháját elcserélni a koldus szakadozott ruháival. Képes volt leprásokat gondozni, akikben a szenvedő Krisztust ismerte fel. Igaz ezért a viselkedéséért apja kitagadta, de ekkor sem esett kétségbe, nem ijedt meg, hanem így szólt: mától kezdve többé már nem vagyok Pietro Bernardone fia, mától kezdve az én atyám az Isten.”
Csont Ede plébános megköszönte a magyar kormánynak az anyagi támogatását. Jelen voltak Soós Zoltán és Márk Dániel Zsolt konzulok. Soós Zoltán rövid beszédében Mindszenty bíborost idézve elmondta: „A legerősebb oszlopa a magyarságnak a katolikus hit. Legyetek büszkék és rendületlenül katolikusok. Ez a két szárnya legyen a ti lelketeknek és valahányszor imádság száll fel ajkatokról mindig foglaljatok bele minden magyar embert határon innen, határon túl.” A munkálatokat Hargita Megye Tanácsa is támogatta, Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke is együtt ünnepelt a jelenlévőkkel. A szentmisén a januárban alakult tusnádi templomkórus első alkalommal énekelt a búcsús szentmisén.
Október 7-én, vasárnap is tartanak búcsút a plébániatemplomban. A fél 1 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa és szónoka Veress Sándor-Levente kászonújfalvi plébános.
