Evangélium
Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?”
A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik.
Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol és nem Isten tervei szerint!” (Mk 8,27–33)
Gondolat
Péter ugyanazt gondolja, amit a legtöbb ember: hogy lehet az, hogy az Isten fiának szenvednie kell? Milyen Isten az, aki odaadja magát az emberek kezébe? Az emberi logika túl szűk ehhez a gondolathoz…
Isten nem emberi módon „gondolkodik”. Tervei, útjai másak, mint a mieink, eszközei sem ugyanazok. A szenvedés pedig az életünk egyik legnagyobb problémája. Azzal, hogy Jézus magára veszi a szenvedést, vállalja az emberileg elkerülhetetlent, minket is ugyanerre tanít. Nemcsak szóval, hanem példával is.
A szenvedés az első számú problémák közé tartozik, sokat küzd ellene az ember, szép eredményei vannak, bámulatos fejlődésen ment át az orvostudomány, de vannak határai. Jézus szenvedésre adott válasza itt lép érvénybe: ha semmiképp sem tudod már elkerülni, megszüntetni a szenvedést, vállald fel, mondj igent rá, vállald másokért, adj értelmet neki.
