„Mit kerestek? Mit reméltek megtalálni? Mit vártok az élettől?” – XIV. Leó pápa Jézusnak az első tanítványokhoz intézett kérdésével fordult a perui fiatalokhoz november 12-én, csütörtökön este, a limai Monumental Stadionban tartott imavirrasztáson. A szentatya arra buzdította a fiatalokat, hogy merjenek nagyot álmodni, ne féljenek a szenvedéstől és a bizonytalanságtól, és fedezzék fel saját hivatásukat. Beszédét három gondolat köré építette: szenvedély, hivatás és barátság.
A limai Monumental Stadionban a helyi hatóságok jelentése szerint 60 ezer fiatal várta Leó pápát a csütörtök esti imavirrasztásra. 300 ezer fiatal pedig a stadion körül kialakított területen követte az eseményt.
„Mit kerestek?” – Jézust érdeklik a fiatalok álmai és aggodalmai
A szentatya megköszönte a fiataloknak a lelkes fogadtatást, Carlos Castillo bíboros szavait, valamint Joao, Emily és Luzbinda nővér őszinte tanúságtételét. János evangéliumának jelenetét idézte fel, amelyben Keresztelő János két tanítványa követni kezdi Jézust. Az Úr hozzájuk fordul, és megkérdezi: „Mit kerestek?” (Jn 1,38). „Szeretném, ha mindannyian úgy hallanátok ezt a kérdést, mintha Jézus ma személyesen nektek tenné fel: Mit kerestek? Mit reméltek megtalálni? Mit vártok az élettől?” – mondta a pápa. Arra kérte a fiatalokat, hogy ne siessenek a válasszal. Gondolkodjanak el azon, mi lelkesíti őket, kiket szeretnek, milyen álmaikért készek küzdeni, és milyen aggodalmak tartják őket ébren éjszaka. „Jézust mindez érdekli, mert ti magatok érdeklitek őt” – hangsúlyozta.
Szenvedély: nem a szenvedésé az utolsó szó
Leó pápa első kulcsszava a szenvedély volt, amely egyszerre jelenti a lelkesedést és a szenvedést. Rámutatott, hogy sok fiatal magányosnak érzi magát, még akkor is, ha emberek veszik körül. Mások veszteségeket hordoznak, vagy bizonytalanok a jövőjüket illetően. Olykor azt is megkérdezik, miért engedi meg Isten a szenvedést, és miért hallgat, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. XIV. Leó pápa Krisztus keresztjére irányította figyelmüket. Jézus maga is megtapasztalta a szenvedés sötétségét, de még a kereszten is szeretett. Nem a keresztet kívánta, hanem az emberek üdvösségét, ezért szeretetből vállalta a szenvedést. „Kedves fiatalok, amikor szenvedtek, forduljatok Jézushoz. Ne féljetek őszintén beszélni vele, még akkor sem, ha nehezen találjátok az imádság szavait” – buzdított. Hozzátette, hogy a szenvedés idején a szeretteink segítségét is keresnünk kell, mert bizonyos fájdalmak feldolgozásához időre és támogató kézre van szükség. „A hit megtart bennünket ezen az úton, és emlékeztet arra, hogy soha nem a szenvedésé az utolsó szó.” Leó pápa arra kérte a fiatalokat, hogy lelkesedjenek mindazért, ami igaz, jó és szép. Fejlesszék tehetségüket, fedezzék fel kultúrájuk gazdagságát, és merjenek nagylelkű terveket megvalósítani. „Ne elégedjetek meg azzal, hogy mások elvárásai szerint éltek. Isten arra teremtett benneteket, hogy megvalósítsatok valamit, amit senki más nem tud pontosan ugyanúgy megtenni” – hangsúlyozta.
Hivatás: Isten nem veszi el az álmainkat
A második kulcsszó a hivatás volt. Leó pápa felidézte Jézus válaszát a tanítványok kérdésére: „Jöjjetek, és meglátjátok!” (Jn 1,39). Rámutatott, hogy a hivatás felismerése nem jelenti azt, hogy előre ismernünk kell életünk minden részletét. Sok választ csak akkor találunk meg, amikor elindulunk Jézussal. A szentatya figyelmeztetett arra a kísértésre, hogy Isten akaratának követését álmainkról való lemondásként értelmezzük. XVI. Benedek pápa szavait idézve hangsúlyozta: „A rossz mindig mérgező” (homília, 2005. december 8.). „Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni! Hogyan tehetne boldoggá bennünket valami, ami árt nekünk?” – tette fel a kérdést. Isten mindenkinél jobban ismeri legmélyebb vágyainkat. Ő helyezte szívünkbe a szeretet és a boldogság utáni vágyat, és azt akarja, hogy ezek beteljesedjenek.
XIV. Leó pápa arra kérte a fiatalokat, hogy szánjanak időt a csendre és az Oltáriszentség előtti imádságra. Beszéljenek Jézusnak terveikről, és merjék megkérdezni tőle, mit vár tőlük. Emlékeztetett arra, hogy egyeseket a papságra vagy a megszentelt életre, másokat a házasságra és a családalapításra hív az Úr, de mindenki arra kap meghívást, hogy képességeit mások szolgálatába állítsa. Azokhoz is szólt, akik úgy érzik, túl sok hibát követtek el, vagy már késő újrakezdeni. „Tekintsetek Jézusra! Ismeri történeteteket, és továbbra is arra hív benneteket, hogy vele járjatok. Nem kell egész jövőtöket előre megterveznetek ahhoz, hogy válaszoljatok neki. Tegyétek meg azt a lépést, amelyet ma meg tudtok tenni” – buzdított XIV. Leó.
Barátság: Jézus soha nem hagy el bennünket
A harmadik kulcsszó a barátság volt. A pápa emlékeztetett arra, hogy az első tanítványok Jézussal maradtak azon a napon (Jn 1:39). János evangélista még a találkozás időpontjára is emlékezett: délután négy óra körül történt. Az esemény olyan mély nyomot hagyott benne, amelyet az évek sem tudtak kitörölni. A Jézussal való kapcsolat fokozatosan mélyült el, mígnem az utolsó vacsorán az Úr így szólt tanítványaihoz: „Barátaimnak mondtalak benneteket” (Jn 15,15). „Ez az a Barát, aki hív benneteket!” – hangsúlyozta XIV. Leó pápa. Arra kérte a fiatalokat, hogy imádsággal, az Eucharisztia ünneplésével és Isten igéjének hallgatásával ápolják ezt a barátságot. Minél jobban megtanuljuk szeretni Jézust, annál inkább képessé válunk arra, hogy úgy szeressünk, ahogyan ő szeret. A Krisztussal való barátság az emberi kapcsolatokat is átalakítja: megtanít az őszinte törődésre, a megbocsátásra és a hűségre a nehézségek idején.
A szentatya külön figyelmeztette azokat, akik közösségeket vezetnek vagy másokat kísérnek, hogy ne érezzék kötelességüknek mindig erősnek mutatni magukat. „Engedjétek, hogy rólatok is gondoskodjanak!” – mondta. Emlékeztetett arra, hogy Jézus is barátai közelségére vágyott a Getszemáni-kertben, amikor gyötrelmeket élt át.
„Jézusban bízom!”
Beszéde végén XIV. Leó pápa András apostol példáját állította a fiatalok elé, aki Jézussal való találkozása után testvéréhez, Simonhoz sietett, és így szólt: „Megtaláltuk a Messiást!” (Jn 1,41). Arra buzdította őket, hogy ők is vigyék el Jézus örömhírét másokhoz, különösen azokhoz, akik nehéz időszakon mennek keresztül. „Egy baráti gesztus megváltoztathatja egy élet irányát. Ne féljetek beszélni Jézusról, és életetekkel megmutatni, milyen jó nektek a vele való barátság” – hangsúlyozta. XVI. Benedek pápa szavait idézve arra emlékeztetett, hogy az Úr „semmit sem vesz el, és mindent megad” (homília, 2005. április 24.). „Bízzatok Krisztusban! Bízzatok benne úgy, mint egy igaz barátban, aki ismer benneteket, szeret, és soha nem hagy el titeket” – buzdított Leó pápa. A szentatya Szűz Mária és Peru szentjeinek közbenjárását kérte, hogy a fiatalok mindennap növekedjenek a Krisztusba vetett bizalomban, szenvedéllyel éljék meg hivatásukat, és mindig megmaradjanak az Úr barátságában. Végül közös imádságra hívta az imavirrasztás résztvevőit: „Jézus, bízom benned! Jézus, bízom benned! Jézus, bízom benned! Jöjj, Uram Jézus! Jöjj a szívembe, jöjj a családomba, jöjj a közösségembe. Jöjj mielőbb az életembe. Jöjj hamar, Uram!”
Forrás: Somogyi Viktória / Vatican News
